kiss noemi

November 23. péntek 18.00 RÓZSASZÍN SZEMÜVEG /kritikai beszélgetés a női írás hagyományáról/
- Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória (alapító) sorozata -

"A FÉRFI" - PALOTAI BORIS ÉLETMŰVE
- meghívott vendégeink: Gács Anna, irodalomtörténész, kritikus és Mekis D. János, irodalomtörténész, felkért hozzászóló: Balogh Eszter egyetemi hallgató -

Palotai Boris Nagyváradon született 1904. május 23-án, Bacsó Péter filmrendező édesanyja és Palotai Erzsi előadóművész, író, műfordító testvére. 1919-ben az erdélyi változások miatt áttelepült Kassára, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. Tehetségére Fábry Zoltán figyelt fel. Kassán jelent meg 1926-ban első verseskötete Tavaszi áradás címmel és itt volt a főszerkesztője 1932-ben az Én Lapom c. ifjúsági folyóiratnak. Később a csehszlovákiai magyar lapok (Reggel, a Nap és a Magyar Újság) munkatársa volt 1939-ig és a következő évtől már Magyarországon élt haláláig. 1933-ban jelent meg Az úszóbajnoknő c. kisregénye, majd a Péter, egy szegény kisdiák (1934) regényével megnyerte az Athenaeum Kiadó regénypályázatának díját. Instruktor kisasszony c. elbeszélésével 1936-ban a Nyugat novellapályázatán díjat nyer. A háború után már fővárosi lapoknál dolgozik, 1946-ban az Asszonyok c. lap szerkesztője, majd 1947-1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője. Rendszeres riportutakat tett Sztálinvárosban, egy időre a munkások közé költözött, hogy hiteles tapasztalatokat szerezhessen a megfeszített iramú építőmunkáról. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. (Kakasszó (1951), Sztálinvárosi gyerekek (1953), Varázsige (1955), Hetedik év (1978). A korszak egyik nagy sikerűfilmjének ő volt a forgatókönyvírója (Én és a kisöcsém). 1950-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott és többször jutalmazták a Munka Érdemrend arany fokozatával. Felfigyelt rá Fejős Pál filmrendező és műveiből hat filmet forgattak, ezek közül az Én és a nagyapám Sztálinvárosban játszódik. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Kivételes sikere volt Keserű mandula c. (1958) regényének, mely több kiadást megért. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát. A műveinek alapján készült Kiskrajcár, Ünnepi vacsora, Nappali sötétség c. filmek a locarnói filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerték el, a Nő a barakkban c. televíziós drámája a Monte-carlói filmfesztivál nagydíját kapta. 1983. szeptember 13-án hunyt el Budapesten. (Forrás: József Attila Könyvtár, Dunaújváros http://www.jakd.hu/index.php?p=palotaib)