Magyar Narancs

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24918

Könyv -

A Zöld Disznó meséje - Lovas Nagy Anna: Verazélet

A lányok malacok és árvák. Kívánatosak és prostituálódnak. Énekelnek, sikertelenül, kártyát vetnek, ingyen, bárkinek. Harmadrangú művészek, politikában fürdenek, vagy mézeskalácsot sütnek. Sok pénzt keresnek, aztán hirtelen csak fagyoskodnak a nyolckerben. Mert azt képzelik, egyedül is boldogulnak. Aztán egymásba szeretnek, vagy mindig is egymást szerették, de tilos volt az érintés. A lányokkal bármi megtörténhet. Kivonulnak a társadalomból. Elhagyják a férjüket, vagy őket hagyják el a többi lányok. Erőszakosak, sértődnek, és folyton sírnak. Mások volnának? Érzelmileg nem igazán. Pedig ők a zártkörű lányok. Ez pedig egy sűrű, leszbikus regény. Magyarország, szocializmus, az már csak ilyen volt.
Van olyan, hogy egy nő megőrül, mert társtalan. Csukázik az éjszakában, ágyast keresve hajszolja magát, máskor pedig fülig szerelmes, mint Lovas Nagy Anna elbeszélője, akinek van ugyan humora, mégis folyton szorong. Az elbeszélő negyvenkét éves, csalódik Verában, akit irtóra szeretett. Záporon vagyunk, innen indul a könyv, egy falusi ház, buli van. Alkohol, szerelem, szex, művészkedés. Lányok laknak itt, elvonultak vidékre, mesz-szebb a fővárostól, néha szerelmesek, de általában boldogtalanok. Legalábbis az elbeszélő elégedetlen. Aztán jönnek az emlékek, szépen haladunk hátra az időben, ugrálunk, ügyesen szerkesztett fejezetek. Megismerjük az egyes történeteket: leszbikus életrajzok, árvaéletrajzok, identitásválság, gyerekkori erőszak, nevelők. Elég érdekesek a figurák, és csak néhol suták a mondatok. Főleg az elején keresi még a hangot: azt, hogy Vera nem iszik, egyszer is elég lenne elmondani; Zorka és Zenta az egyik bekezdés elején még nem keresnek pénzt, a bekezdés végén éhbérért tapsolnak; és faramuci a kép Vikiről: "Viki a szerelmem volt. Túl sok időt ívelt át az ekkor még nem túl hosszú életemből". Aztán belejön, a végére igazán jó első regény kerekedik. Nem könnyű a hatása alól kivonni magunkat, erős a kritika, húsbavágó a történet.

http://bezzeganya.postr.hu/jobb-ha-nem-szorongatod-a-gyerekeidet

www.bezzeganya.hu

Mindenszentek. Fagy odakint, a temetőt belepi az avar, az utcán a leveleket hajtjuk koromsötétben. Tavaly ilyenkor otthon feküdtünk a kiságyban, ide-oda rakosgattam őket. Feküdtek és folyt a nyáluk. Mára két rohanó szörnnyé váltak. Ha alszanak, már csak akkor angyalok.

Tavaly ilyenkor csak este későn jutottak eszembe a pici, angyalkaformájú lények, akik a kórházak szülészetéről szállnak fel az égbe, onnan távoznak a lehető leggyorsabban. A temető sarkában rakják földbe őket, ott vannak a csecsemőparcellák. Mozdulatlan. Nagy szerencse, ha mindkét baba egészségesen jön a világra, és másfél évesen egymás haját tépik, mint az enyémek. A temetőben minden gyertyát elfújnak, rátaposnak a sírokra, és röhögnek. (Anyósomék nem akarták, hogy odavigyem őket, én pedig nem szeretném, ha úgy nőnének fel, hogy ne tudják, mi van az élet után, hogyan emlékszünk halottakra. Próbáltam mesélni erről, olyankor megrendültek néhány percre, aztán folytatták a csatát.) Amikor rosszak, nem bírok velük, azzal vigasztalom magamat, hogy szerencsére játszanak, mozognak, élnek. Csak ülök a sarokban és várok, hátha maguktól abbahagyják, de nem. Tudom, hogy ennél sokkal keményebben is végződhet az ikerterhesség.

Amúgy tényleg a szabad mozgás híve vagyok, van, aki úgy mondja „ridegtartás”. Nem sok választás lehetséges, ha ikrek vannak a szobában. Mióta megismertem Pikler Emmi módszerét, akit különösen könnyen lehet adaptálni ikres, két-három és sokbabás helyzetekre, elég elfogadó lettem vele kapcsolatban. Azt mondják, ingerszegény. Vannak, akik kimondottan irtóznak a gondolataitól, mert elveszi az anyától a gyereket. Ő azt tanítja, maradjunk ki, hagyjuk a járni tanuló kisgyereket szabadon játszani, futni, felfedezni a világot, ne neveljük, kerüljük az intimitást, ne öleljük és puszilgassuk feleslegesen a csecsemőt, arra ott van a gondozás pillanata, a tisztába tevés, etetés, altatás. Az ikresnek nincs más választása. Sőt, most, hogy járnak, igyekszem is kívül maradni a körön, akkor is, ha nehezen megy. Különben sem bírnám kettővel csak úgy.

http://soltenszkytibor.wordpress.com/

Solténszky Tibor blogja a Rádiószínházról,

reméljük, lesz még

Beszélgetés a "Beszélőben"

http://beszelo.c3.hu/cikkek/„nem-baj-csak-irjad”

„Nem baj, csak írjad”

Garaczi Lászlóval, Kiss Noémivel és Parti Nagy Lajossal Károlyi Csaba beszélgetett

Károlyi Csaba: A novella mintha kicsit mostohagyereke lenne a kortárs magyar irodalomnak. A Novellakonferencia nyitó előadását Margócsy István azzal kezdte, hogy fölidézte Spiró Györgynek egy régi tanulmányát, az Íróvá ütve című szövegét, műfajtalankodásunk történetét. Ebben az állt: az író legjobban teszi, hogyha előbb-utóbb regényt ír, mert hogyha a novellánál marad, akkor azt a kutya sem veszi észre. Különben ha költő lesz, akkor sem nagyon vesznek tudomást róla, tehetnénk ma hozzá. Kérdés, hogy ez tényleg így van-e, és jól van-e így. Ha reggel fölkeltek, és azt mondjátok, hogy most novellát írok, drámát írok, verset írok, regényt írok, mikor gondoljátok azt, hogy na, most írom a legfontosabbat? Lehet-e ezt egyáltalán így megközelíteni? Kiss Noémi kritikusként, tanulmányíróként kezdte, fordított is, utána elkezdett novellákat írni. Nem tudom, hogy tervezel-e regényt írni. Mi a legfontosabb, amikor írsz?

Kiss Noémi: Spiró Györggyel ellentétben nem gondolkodom ilyen kategóriákban, fontos különbség, hogy én nem így fogom fel az irodalmat, hanem inkább úgy mondanám, szövegeket írok, és mindegy, hogy egy könyvről kell gondolkodnom, vagy pedig szeretnék megírni egy olyan dolgot, amit fontosnak tartok. Viszont ezt szeretném úgy megírni, hogy lehetőleg feszes legyen, ne untassam az olvasókat, tehát hogy legyen ez olyan szöveg, amivel esetleg elérek valamit. Nem is gondolkodtam soha abban, hogy ami fölött ülök, novella, regény vagy kritika, viszont az tény, hogy az ember ír szövegeket, és aztán ezek esetleg könyvvé formálódnak, és akkor azt ki lehet adni. Viszont regényírásra kaptam ösztöndíjat, és még mindig nem számoltam el ezzel a pénzzel, úgyhogy jelenleg itt tartok.

KCs: Tervezed, hogy regényt írj?

KN: Muszáj valamit leadnom nemsokára, igen. Csak közben születtek gyerekeim, és halasztást kértem. De ahogy én gondolkodom az írásról, abban nem választható szét regény és novella, hanem szövegek vannak, tapasztalatok, amiket át szeretnék adni, és ezek vagy nagyon rövidek lesznek, vagy hosszúak, alakul magától, a nyelvtől és a gondolattól függ, mi lesz belőle, mondjuk így, kicsit sommásan.

...

http://beszelo.c3.hu/cikkek/„nem-baj-csak-irjad”

Ikeranya. A játszótér hatalma és civilkontroll Zuglóban.

2011.06.13. 07:00 |

Share |

icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat civil(szf)éra kiss noémi

A játéktérhez most éppen két friss élményemet kapcsolom. Az egyik az Újvilág tér, ahol egyre gyakrabban megfordulunk, hintázni, sározni, mászni, tanulni a járást és a társas érintkezést. Hogyan lehet finoman tiltani, szeretni, adni és elvenni a másikét. Felnőttesebben: szolidarizálni, megosztani, uralkodni, nyomást gyakorolni, képviselni az érdekeinket. Félni valamitől, és kiállni valaminek az érdekében. Szólni, ha baj van. Halálosan komolyan. Aztán nevetve távozni. Próbákból bőven akad a játszótéren.

http://elofolyoirat.blog.hu/2011/06/13/ikeranya_a_jatszoter_hatalma_es_civilkontroll_zugloban#more2977858



Csak kevesen voltak, és eltűntek

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=23846

Borgos Anna és Szilágyi Judit könyvéről

Bekéredzkedtek - Borgos Anna-Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban

Beengedték a nőket, a Nyugat óta van nőirodalom. Osvát Ernő szerkesztő ilyen ügyekben a szenvedély megszállottja volt, "dilettánsok légióját" engedte publikálni, aztán még beléjük is szeretett. Móricz folytatta, ami Ignotusszal elkezdődhetett - túl sok nőt engedett ő is a laphoz. Csakhogy ez nem igaz. E most megjelent könyv végleg eloszlatja a tévhitet. (Ettől persze megkísértve végig önmaga ellen beszél.) A női írók száma ugyanis a Nyugatban elenyésző volt. Mindössze két százaléka a szerzőknek, ami hetven írónőt jelent. Így azért nem is voltak olyan kevesen. Főleg ha onnan nézzük, hogy ekkor teremtődött meg az írófeleség mellett egy másik, az írónői szerep lehetősége. Sajnos azonban e szereplők közül a magyar irodalom öntükröző (közösségi, reprezentatív kánont erőltető) természete folytán a többség a teljes feledés homályába merül. Eltérő, irritáló, idegen test a nő a lapnál. Elég elolvasni a korabeli kritikákat. A szerző nemét mint a másság jelét már az első mondatokban említik. Az írónőket magánjellegű irományaik, önsorsrontó költészetük, vibrálásuk, ősi asszonyiságuk visszaterelte otthonukba, oda, ahonnét jöttek; írófeleségként vagy meseíróként, illusztrátorként maradtak meg, végül teljesen eltűntek. Műveik fellelhetetlenek, nevük üres szólam - vagy még rosszabb: giccses lektűrszerzők lettek. Holott a Nyugat valóban - puszta esztétikai (?) szempontjaival - jó pár nevet bedobott a magas (?) irodalmi életbe. Egyengette útjukat, kritikákat közölt róluk emblematikus szerzőktől, Adytól, Babitstól, Karinthytól. A nők aztán mégis inkább elmaradoztak, kihullottak. Néhányan közülük csak úgy maradtak a köztudatban, mint feleségek, ilyen-olyan rokonok, életrajzi tartozékok. Háttérképek valódi kontúrok nélkül. Kivétel kettő van, Kaffka Margit és a híres zongorás fényképen véletlenül szereplő Török Sophie.
Hogyan juthatott be valaki a laphoz? Mit miért írtak a nők? Milyen szerep jutott nekik a századelőn? Mért hagyták abba? A Nyugat szimbolikus sorompó - az engedmény és a kirekesztés temploma. Mert aki ide nem jutott be, az végképp nem számít. Ebből a szempontból elég unalmas is lett a kötet, vagy más szóval tendenciózus, hiszen kivétel nélkül minden életrajz a bukással szembesít. Borgos Anna szerint Kaffka Margit szerepe a Nyugatban ezekkel a fogalmakkal jellemezhető: "helykeresés, bizonytalanság, alkalmazkodás". A korabeli kritikának egy írónő addig volt érdekes, amíg asszonyi módon írt, de ha úgy, hogy fenekestül fel akarta fordítani a világot mondjuk szabad versben, akkor már nem volt olyan jó.

Magyar Narancs 2011. 06. 02.

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-05-01

Itt hallgatható meg a Házasságszédelgők

https://www.youtube.com/watch?v=VHChuAZuC6M&feature=related

Kiss Noémi

Házasságszédelgők a youtube-on

Nem félünk a házasságtól. Vagy mégis? Avagy who is afraid of házasságszédelgők? Kiss Noémi darabjában két pár vacsorázik együtt, és Albee óta sejtjük, hogy az ilyen esték nem csak felhőtlen csevegéssel telnek. Felbukkannak a problémák, amiket elfednek a hétköznapok. Két házaspár, két négylábú szörny. Láv hörts.

Bemutató: Házasságszédelgők

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

A Kiss Noémi komédiájából készült rádiójáték bemutatója május elsején 21.04 órakor hallható az MR1-Kossuth Rádióban.

Egy kellemesnek induló vacsorán két baráti házaspár egyszer csak egymásnak esik. Kínos titkok tárulnak fel; kiborul az a bizonyos bili: váratlanul megkérdőjeleződik szerelem, hűség, barátság és család. Végül is: kié a gyerek? Ki az apa? És hogy történhetett meg mindaz, ami kiderül ezen az estén? Erre ad választ Kiss Noémi rövid, szókimondó kis komédiája, remek színészek előadásában.

Szereposztás: Anya – Böcsök Enikő, Apa – Csuja Imre, Férj – Bán János, Feleség - Hámori Gabriella

A hangfelvételt készítette: Liszkai Károly és Kakó Gyula
A rendező munkatársa: Kálmán János
Dramaturg: Solténszky Tibor
Rendezte: Hegyi Árpád Jutocsa

Utolsó frissítés: 2011-04-27 14:23:36

Csecsemőtorna, A Dévény Anna módszer körüli köd

2011.04.25. 07:00 |

Share |

icentrifuga | 3 komment

Címkék: kiss noémi babablog baba babakocsival behajtani babamama

Az csak valami marhaság lehet, ha már angolul tanulnak a csecsemők, vagy a kínai nyelvet gyakoroltatják velük a szülők, hogy legyen miből megélniük. A minap a kozmetikusnál lábszőrtelenítés közben egy anyuka fejtette ki nekünk, hogy olyan osztályba küldi a lányát (Katika most kezdi a sulit), hogy később majd legyen miből megélnie. Nem is értettem először az összefüggést, olyan abszurd. Oroszt fog tanulni, meg a gazdasági tárgyakra mennek rá. Brrr. A csecsemőket ma már mindenféle fejlesztő játékokkal traktálják, azért hogy majd sok pénzt keressenek. Hát itt tartunk.