Legújabb könyve, a Fekete-fehér akár úttörő is lehet a művészetkritikában. Kép és szöveg, fotó és ember kapcsolatát vizsgálja. Mi is erről beszélgettünk vele.

narancs.hu: Te köztudottan a szépirodalomhoz kötődsz, elbeszéléseket, kritikákat írsz (utóbbit olykor a Narancsba is). Miért kezdett el érdekelni a fotográfia, s annak kapcsolata az irodalommal?

Kiss Noémi: Igazából ez az egész fotókönyvdolog nem Magyarországon fogott meg, mert itt sajnos keveset adtak ki, igaz, most már egyre többet és egyre szebbeket lehet kézbe venni. Németországban az egyetemen – még Konstanzban, tíz évvel ezelőtt – volt egy szeminárium, ahol foglalkoztunk fotográfiával, írókkal és antropológusokkal, akik fényképekkel beszélnek el történeteket. Georg Imdahlt, Max Imdahl művészettörténész fiát is ott ismertem meg, ő tartott féléveket, amikor elmentünk múzeumokba, megnéztünk fotós dolgokat. Érdekelt, miben különbözik egy privát fotós történet egy írói vagy önéletírói munkától. Aztán két szálon futott a dolog, mert pont akkoriban jelent meg Nádas Péter két jelentős könyve, a Valamennyi fény, illetve később a Saját halál, sőt egyik könyv sem Magyarországon jelent meg először, hanem Németországban. Felkérésre elkezdtem írni ezekről a könyvekről.

narancs.hu: A legtöbb tanulmányban említed Nádas vonatkozó könyveit. Miért tartod ennyire fontosnak ezt a két művet?

Fotó: Németh Dániel

KN: Irodalmilag a Saját halál érdekesebb, mert a Valamennyi fény egy önéletrajzi rekonstrukció, Nádas fotós munkáit és a családi archívumából kiszemezgetett fotókat gyűjti össze. Viszont a Saját halálban borzasztó érdekes, hogy milyen metaforikus viszonyban van a fotográfia a szöveggel. Tehát nem illusztratív – a képekkel az író nem illusztrálja a halált, hanem keres hozzá egy másik elbeszélési módot, a fotográfiát: háromszázhatvanötször lefényképezte a saját kertjében lévő vadkörtefát. Ezt nagyon szépnek és eredetinek találtam, ahogy a fotó illeszkedik a szöveghez. Dramatikus, megrázó. Egy új nyelvet talál a konvencionális irodalmi nyelv mellé. Ez nagy szó szerintem, és előre is vetíti az irodalom jövőjét. A szövegek régóta küzdenek, konkurálnak a képekkel. Nádas tulajdonképpen fogalmakat próbált meg leírni, képeskönyvében az élet és a halál közötti utat próbálja ábrázolni a saját tapasztalatán keresztül, és a fotográfiát nagyon ügyesen beemelte, absztrakt fogalmi fotográfiává változtatta, ami teljesen kiemeli a fotográfiát az alkalmazott műfajból. Ugyanakkor Nádas meg is próbálja felemelni a fotográfiát erre a nem hétköznapi, metafizikus szintre, szép kísérletet tesz. Ebből a szempontból még Bartis Attila A csöndet úgy című új könyve érdekes, ami szintén hasonló dolgot visz véghez: a fotográfiát mint művészetet is körbejárja, tehát nemcsak egy önéletrajzírás helyett készít képeket az író, hanem magára a fotográfiára is rákérdez, hogy micsoda, mit ábrázol, tudom-e az Istent, a halált ábrázolni.

Szeretettel várjuk a 12. Rózsaszín szemüveg estre!

RÓZSASZÍN SZEMÜVEG
Kritikai beszélgetés a női írás hagyományáról

Kiss Noémi és Menyhért Anna
sorozata

2012. február 1., szerda, 19 óra
Nyitott Műhely, 1123 Budapest, Ráth György u. 4.


Janikovszky Éva
„Ha én felnőtt volnék” – Írónő, gyerekirodalom, Kádár-korszak


Vendégeink: Kálmán C. György, irodalomtörténész és Keresztesi József, irodalomkritikus



Az első két beszélgetés szerkesztett anyaga megjelent a Prae.hu-n:
A „férfias” Nemes Nagy Ágnes –  http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2545&cat=3
Erdős Renée sikolyai – http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2978&cat=3

A Facebook-on a Rózsaszín szemüveg-csoportnak már 316 tagja van!
Szeretettel várjuk az újabb tagokat!



Janikovszky Éva (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.)  Kucses Évaként látta meg a napvilágot, melyet később Kispálra magyarosított. 1944–48 között a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, 1948-tól Budapesten filozófiát, pszichológiát és szociológiát tanult. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt. 1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben János nevű fia született. Janikovszky Béla (1919–1978) ellenállóként tevékenykedett a II. világháborúban. Az ÁVH tisztje lett, többek közt részt vett Rajk kihallgatásában is. Házasságkötésük után évekkel vette fel férje vezetéknevét. 1954-ben az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, 1964-ben főszerkesztője lett. A Móra Kiadónál dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de továbbra is munkatársa, a magánosítás után pedig igazgatósági tagja maradt. Az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának 1978-as megalakulásától 1995-ig elnöke volt. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-ban választották az Írószövetség Gyermekirodalmi Szakosztályának elnökévé. Első könyve 1957-ben jelent meg, pályája során közel harminc könyvet írt, műveit harmincöt nyelvre fordították le. Dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, írt filmforgatókönyvet, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, tévéjáték. Hosszan tartó betegség után 2003. július 14-én hunyt el. Sírja a farkasréti temetőben található. Síremlékét is egyetlen öreg írógépe, Mercedes mása díszíti. (Forrás: www.janikovszkyeva.hu, http://allamszocializmus.lapunk.hu/)


„Janikovszky a monológjaival – olyan könyvekről van szó, mint a Ha én felnőtt volnék, a Velem mindig történik valami, a Kire ütött ez a gyerek?, a Már megint vagy az Akár hiszed, akár nem – sajátos, egyedi műfajt alkotott. Nem mesék, és ifjúsági irodalomnak is csak megszorításokkal tekinthetők. Egyaránt szólnak például a felnőtt és a gyerek (vagy kamasz) olvasóhoz, ráadásul olyanformán, hogy ez a két szint nem válik el egymástól: minden olvasója pontosan ugyanazt az „üzenetet” kapja kézhez.
A szövegek szerkezete szekvenciális: mellérendelések, felsorolások váltakoznak elbeszélő részekkel, ami jellegzetes ritmikát kölcsönöz a monológoknak (mindezt egyaránt erősíti a tördelés és Réber László nagyszerű illusztrációi). E három-négy-öttagú szekvenciák többnyire a felnőttekre jellemző gesztusok, tanácsok, a gyerek elbeszélő pedig ezeket kommentálja és értelmezi, a saját logikája alapján. Ennek folytán jön létre a leleplező hermeneutikai távolság a felnőtt világ gesztus- és szabályrendszere, illetve a mindezt elfogulatlan pillantással feltérképező gyerektekintet között – és Janikovszky műveinek alighanem az a legnagyobb erényük, hogy ez a távolság a felnőtt és a gyerek olvasó számára egyaránt beláthatóvá válik.” Keresztesi József

Művei
Szalmaláng, ifjúsági regény, 1956
Csip-csup, 1957
Aranyeső, ifjúsági regény, Móra, Budapest, 1962
Te is tudod? gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1962
Ha én felnőtt volnék, gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1965
Akár hiszed, akár nem, gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1966
Jó nekem, gyermekmonológ, Budapest, 1967
Felelj szépen, ha kérdeznek!, gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1968
Bertalan és Barnabás, mese, Móra, Budapest, 1969
Málnaszörp és szalmaszál, gyermek/meseregény, Móra, Budapest, 1970
Velem mindig történik valami, gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1972
Kire ütött ez a gyerek?, gyermektörténet, Móra, Budapest, 1974
Már óvodás vagyok, gyermektörténet, Móra, Budapest, 1975
A nagy zuhé, gyermekregény, Móra, Budapest, 1976
Már megint, gyermekmonológ, Móra, Budapest, 1978
A lemez két oldala, szatíra, Kossuth: MNOT, Budapest, 1978
Az úgy volt, gyermektörténet, Móra, Budapest, 1979
Már iskolás vagyok, gyermektörténet, Minerva, Budapest, 1983
Örülj, hogy fiú!, Minerva, Budapest, 1983
Örülj, hogy lány!, Minerva, Budapest, 1983
A Hét Bőr, ifjúsági regény, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1985
My Own Budapest Guide. Mit mir in Budapest, útikönyv gyermekeknek, Móra, Budapest, 1991
Már iskolás vagyok, Pesti Szalon, Budapest, 1996
Már óvodás vagyok, Pesti Szalon, Budapest, 1996
Felnőtteknek írtam, Móra, Budapest, 1997
Mosolyogni tessék!, Móra, Budapest, 1998
Cvikkedli, mese, Móra, Budapest, 1999
Ájlávjú, tárcák, Móra, Budapest, 2000
De szép ez az élet, tárcák, Móra, Budapest, 2001
Ráadás, Móra, tárcák, Budapest, 2002

Róla
www.janikovszkyeva.hu
Keresztesi József: Janikovszky-jegyzetek. Élet és Irodalom, 2011. aug. 5.
Rigó Béla: Janikovszky Éva. Kire ütött ez a gyerek? In: Kortárs gyerekkönyvek. Szerk. Borbély Sándor, Komáromi Gabriella, Bp., Cicero, 2001, 143–152.
Komáromi Gabriella: A megszakadt monológ. Janikovszky Éváról. Nekrológ, Fordulópont, 2005/2, 71–80.
Szabó Magda: Levél Janikovszky Évának odaátra. Nekrológ. Népszabadság, 2003. júl. 16., 13.
Vámos Miklós: Éva, kedves Éva. Nekrológ, Élet és Irodalom, 2003. júl. 18.

Interjúk:
Dési János: Mákis könyvei. Janikovszky Éva az unokákról, a könyvekről, a hírnévről.
http://www.jm.bme.hu/old/9707/makis.htm
Hollósi Zsolt: Janikovszky Éva szegedi gyermekkoráról, a könyveiről és a 72 éves Mercedesről,  2002 április, http://www.hollosizsolt.hu/index.php?waction=f3_3
Vele mindig történt valami. Janikovszky Éva és a gyerekek - Interjú Janikovszky Jánossal
Könyvhét, 2006, http://www.konyv7.hu/index.php?akt_menu=491

RÓZSASZÍN SZEMÜVEG

Milyen irodalmi minták állnak a mai női alkotók előtt? Lila ködben tapogatózunk? Hol van a női szerzők helye az irodalmi kánonban? Hogyan olvassuk a régi vagy nem is olyan régi könyveiket? Van-e még (vagy már) felfedezni való? Mennyire határozza meg a női szerzők olvasását a hagyományos – férfi – szempont- és elvárás-rendszer? Tényleg giccses locsi-fecsi a női irodalom? Okoskodó nők és kékharisnyák írják? Lektűr? Lányregény? Konyhatündérek csapongó ömlengése? Leszbikusok félrebeszélése? Unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó, házasságtörő feleségek csupán terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai?
Sorozatunkban megpróbálunk utánajárni, milyen sajátos és szuverén beszédmódokat alakítottak ki a múlt század alkotónői. Szeretnénk új szemszögből közelíteni hozzájuk, megkeresni erényeiket és gyengéiket, vonzó és elrettentő mintákat találni, női irodalmi hagyományt építeni, támaszpontokat keresni saját magunk számára. Levesszük a rózsaszín szemüveget.

KORÁBBI ALKALMAK
1. A „férfias” Nemes Nagy Ágnes
Vendégünk volt: Térey János, költő
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2545&cat=3

2. Erdős Renée „sikolyai”
Vendégünk volt: Bán Zoltán András, író, kritikus
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2978&cat=3

3. A „leszbikus, kommunista” Galgóczi Erzsébet
Vendégünk volt: Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus

4. Szabó Magda, „a régimódi nagyasszony”
Vendégünk volt: Háy János, író, költő, drámaíró

5. Polcz Alaine, „az írófeleség”
Vendégünk volt: Kukorelly Endre, költő, író

6. Lesznai Anna – hímzés, szecesszió, emigráció
Vendégünk volt: Györe Balázs, író

7. Harmos Ilona – írófeleség írófeleségekről
Vendégünk volt: Borgos Anna, pszichológus, irodalomtörténész és Péterfy Gergely, író

8. Hervay Gizella: Költő vagy költőnő?
Vendégünk volt Nagy Gabriella, költő, író, szerkesztő, és Balázs Imre József, költő, irodalomtörténész

9. Kaffka Margit: Miért éppen ő?
Vendégünk volt Zeke Gyula, író

10. Pókhálóban. Czóbel Minka életműve
Vendégünk volt: Vendégünk volt Kiss Judit Ágnes, költő, és Vaderna Gábor, irodalomtörténész

11. Különkiadás Rakovszky Zsuzsa VS című regényéről
Vendégünk volt Borgos Anna, pszichológus, nőtörténész és Szolláth Dávid irodalomtörténész

További tervezett témák: Palotai Boris, Török Sophie, Kádár Erzsébet, Tormay Cecile és mások életműve

A sorozatot a MASZRE és Szépírók Társasága támogatja – a rendezvény A könyv utóélete program része.

http://bezzeganya.postr.hu/anya-te-mitol-felsz

Mindent a gyerekemért, lelkiismeret-furdalás nélkül

Ulrike Hartmann igazi bezzeganya. Két lánya van és egy története. Megírta. Az anyai bűntudatáról szól könyve. Pontosabban arról, hogyan szabadulhatnánk meg babánk születése után a felesleges és állandó gyötrelemtől, miszerint mi nem vagyunk elég jó anyák. Egy éve vettem Németországban a könyvet, rögtön befaltam, elkezdtem fordítani, remélem, nemsokára megjelenik magyarul. Itt az előszót olvashatjátok. A szerző újságíró, saját anyablogja van, és több tízezer olvasója.

Anyai bűntudat:

anya elméjének ragályos megzavarodása, elkapható, ha tudálékossal, jóindulatú tanácsadóval vagy a baba-szakirodalommal közvetlenül érintkezünk;

anya szimptomatikus krédója: „én mindig mindent rosszul csinálok.”

Fertőződés és megbetegedés között többnyire csak pár perc telik el. Könnyes szemek, lógó orr és lefelé görbülő szájszél tipikus tünetetek, ezt nyugtalanság követi, bágyadtság vagy a gödörből kikászálódva igazi önvádaskodás.

Támogatja az öregedést.

Van esély spontán gyógyulásra.

http://bezzeganya.postr.hu/cimke/Ikeranya

A Bezzeganya az új gazda

2011 posztjai itt olvashatók:

http://bezzeganya.postr.hu/cimke/Ikeranya

http://bezzeganya.postr.hu/ikreket-kaptunk-karacsonyra

IKERANYA

A Jézuska csak egy csecsemő pólyában, Mária ölében fekszik, állatok között szopik, és a három királyok jönnek-mennek körülötte, még a pásztorok is tudják, hogy megszületett. Mind köszöntik, magasztalják. De mi van, ha ikrek érkeznek karácsonyra? Ha Mária kettőt szült volna, egy helyett, minden a feje tetejére állna. Vagy mégsem?

Karácsonykor sötét van, koromsötét. Reggel, mikor felkelünk, gyertyát gyújtok, koradélután pedig már esteledik, mintha le kéne feküdni, pedig még csak most ebédeltünk. Karácsonykor eső esik, fúj a szél. Hazafelé igyekszünk a játszóházból, babamikulás érkezett, narancsot hozott, mert most van a születésnapunk. Hatalmas joghurttortát találunk a fa alatt. Akinek a Jézuska hozza a gyerekeit, tudja, miről beszélek. Két évvel ezelőtt történt, hogy megszülettek az ikrek és mi idén ezt háromszor ünnepeltük. (Apával, mamánkkal, babazsúron.)A klinikán igyekeznek kivenni programozott császárral azokat a babákat, akiknek a szülei – legalábbis erre hivatkoznak – szeretnék otthon tölteni az ünnepet. Ők hazamehetnek, a halászlé és a kacsa mellett sír az újszülött a szeparált kiságyában. Jó étvágyat! Anya bejgli, a baba anyatej. De mi van azokkal, akik nem mehetnek haza? A kettes-, hármasikresek, és a legkisebbek, a korababák…

Fekszenek odabent, üvegfal mögött, harminchat fokban.  A korán érkezettek egy külön szobában élnek. Ők az ünnepeket akváriumban töltik, a nővér pedig egy csillogó üdvözlőlapot ragaszt a kórlapjuk mellé. Pityeg a pulzusmérő, nincs apnoe. Infúziót kapnak vacsorára tej és kalács helyett. Mi ez utóbbi eset voltunk, mégis életem legszebb karácsonyát köszönhetem annak a téli, hideg napnak, amikor a Mária és a Baross utca sarkán megérkeztek az ikrek. A Mikulás és Jézuska közötti időben, pont félbevágva a naptárt.

folyt. a www.bezzeganya.hu blogon

NemcsakNem

http://www.nemcsaknem.hu/

http://muut.blog.hu/2011/11/25/hamarosan_megjelennek_az_uj_muut_konyvek

Kiss Noémi

Fotográfia és irodalom

Bán Zsófia utószavával

Hurrá!

Hamarosan megjelennek az új Műút-könyvek

2011.11.25. 09:13

Szólj hozzá!

Címkék: kiss noémi műút könyvek sántha józsef