Bódiskrisztával, Dalos Gyurival és Schein Gáborral
a Regensburg - Nürnberg tengelyen
http://elofolyoirat.blog.hu/2010/10/11/vegre_eltevedtunk#more2359611
Négy óra a Catedrálban hat óra Regensburgig
-Nem tudom eldönteni Noémi, hogy ez a Mario Vargas Llosa egy trehány író (az.), vagy a fordítás slendrián. (Llosa-tól mindent olvastam, ami megjelent magyarul, a Catedrál a kedvenc könyvem). Azt hiszem, az az izgalmas kísérlet, ahogy ez a könyv meg van írva, kelti néha a léhaság benyomását. Ezt szeretem.
Megjegyzéseim lavinát indítottak el. Írók leginkább egymásról szeretnek pletykálni. Vállalhatatlanul őszinte, élvezetes, szóbeli íróportrékat készítettünk. Csak néhány fölmerülő név: Ágota Kristóf, Esterházy, Nádas, Dalos, Spiró, Vámos, Kemény, Tóth Krisztina, Fogács András, Forgács Zsuzsa, Gordon Agáta, Dunajcsik Mátyás, Lovas Ildikó, Radics Viktória, Borsi Éva, Lovas Nagy Anna, Karafiáth Orsolya....Sajnos (ahogy vesszük) nem készült sem írásos feljegyzés, sem más dokumentáció a saját fotóportréinkon kívül.
-Na, akkor készítek rólad egy képet. Sosem láttalak még ilyen sokáig olvasni, elmélyülten.
-Az ott mi? Hütte?
-Mi az a Hütte?
-Tudod, ami a hegyekben van... Nem jut eszembe, hogy hívják magyarul..., ahová az állatokat viszik ki, amikor nem bent vannak.
-Akkor nem istálló.
-Nem.
-Nem karám.
-Nem.
-Megvan! Kalyiba!
-Kalyiba?
-Az.
-Akkor ez a Sulzbach-Rosenberg Hütte tulajdonképpen Sulzbach felső.
-Olyasmi.
-Kedves nézőink, most találtam meg az Embert, akit érdekel a magyar irodalom. Íme, ő az. Sulzbach-Rosenberg Hütte jegypénztárosa.
s.-r. hütte-i állomás dolgozója azonnal kapott egy példányt BK: Artista című könyvéből, ami véletlenül nálunk volt, és amit én és mindannyian dedikáltunk. A boldog fiatalember meghívott egy kávéra. (Író-olvasó találkozó a kávéautomata előtt. Avagy irodalom és valóság találkozása a jegypénztárban.)
