„Senki sem születik nőnek, csak azzá lesz” – jelenti ki az egzisztencialista Simone de Beauvoir A második nem című, a feministák bibliájaként emlegetett művében. A két nem közötti viselkedési különbség nem biológiai alapú, hanem a társadalom várja el és kódolja belénk szinte csecsemőkorunktól ezeket a magatartásnormákat. Jutalmazza az egyént, ha a biológiai neme szerint megkívánt férfias vagy nőies tulajdonságokat hordozza, illetve bünteti, ha a női és férfiszerepet felcseréli. A normáktól eltérő személyre a férfias nő vagy nőies férfi bélyegét süti a környezete, akár intellektuális körökben is.

A Petőfi Irodalmi Múzeum üdvözlőlapját adta körbe hallgatóságának a XX. századi írónők teljesítményét újraértelmező, Rózsaszín szemüveg című irodalomkritikai beszélgetéssorozat egyik kitalálója, Menyhért Anna a 2009-es nyitóeseményen. A képen magyar írók fotói láthatók: Ady Endre, Jókai Mór, Illyés Gyula, Babits Mihály, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, Petőfi Sándor, József Attila, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Márai Sándor, Pilinszky János, Móricz Zsigmond. „Nők nincsenek a panteonban, az irodalomtörténet emblémái, kitűzői, matricái között” – állapíthatta meg a feminista kritikával foglalkozó irodalmár. Jellemzően nem írták a kép alá, hogy magyar férfi írók. Bezzeg ha volna egy olyan lap, amelyen csak a „gyengébb” nem irodalmi képviselői sorakoznának, ott rikítana a felirat: magyar írónők! Azt szeretnék elérni a sorozattal a kezdeményezők – Menyhért Anna mellett Kiss Noémi és Radics Viktória –, valamint a nekik állandó helyet adó Nyitott Műhely, hogy ha ötven vagy száz év múlva készül egy fotómontázs a magyar irodalom nagyjairól, akkor készítőjük ne felejtse le róla a nőket.

A kortárs nőalkotók egy részét felháborítja, ha az „író” mögé odabiggyesztik a „nő” szócskát, szerintük ezzel degradálják teljesítményüket, így az irodalom képzeletbeli színházában csak a karzaton van hely számukra. Még őket, szakmabelieket is befolyásolja az előítélet, amely a női szerzőknek csak mesét, lányregényt, lila ködben úszó önéletrajzot, locsogó lektűrt tulajdonít, ha mégis továbblépnek ezen, akkor okoskodónak, kékharisnyának kiáltja ki őket.

Kiss Noémi vállalja, hogy női irodalmat ír. A világot a saját női, házastársi, ikeranyai problémái, tapasztalatai szemszögéből tükrözi vissza. Érzékeli, hogy az anyaságról szóló blogbejegyzései – amelyek nyomán a könyvhétre megjelenő kötetet készít – akkor kapják a legtöbb kommentárt, amikor tabutémákat feszegetnek. Ha a mesterséges megtermékenyítés személytelenségéről ír, ha be meri vallani, hogy a gyerekneveléstől idegösszeomlás szélére lehet kerülni, és képtelenség esténként üdén, frissen kozmetikázva várni haza ikrei apját.

A szókimondó női irodalom, amely félretolja a társadalomban élő sémákat, csak egy évtizede tűnt fel az itthoni palettákon. Egyik képviselője Karafiáth Orsolya, aki egy interjúban elmondta: mindenféle emberi sors foglalkoztatja, de írni csak nőkről tud, ráadásul csakis olyanokról, akikhez valami köze van. A férfitúlsúlyú gyűjteményes kötetekbe is beengedett „kivételnők” – Forgács Zsuzsa anyaszerkesztő, Gordon Agáta bábaszerkesztő, Bódis Kriszta testvérszerkesztő – Éjszakai állatkert címen létrehozták a női szexualitásról az első átfogó antológiát, amelyben harminchárom nő vágyról, szenvedélyről, intimitásról, szerelemről és erőszakról ír, ki romantikusan és álmodozón, ki merészen, kihívóan vagy fantáziadúsan. A folytatásban, a Szomjas oázisban a női testről szólnak a vallomások. A Dzsungel a szívben az anya-lány, A szív kutyája pedig az apa-lány viszony gyakori ellentmondásaival szembesít. Felolvasóesteken is mind többször hallhatók ezek az akadémikus irodalommal kicsit pimaszkodó, önnön határaikat feszegető novellák.

A tabumentes női irodalom lassacskán egyenrangúvá, sőt divatossá válik, de a szerzők további fogódzót, elődöket, hagyományt keresnek. A Rózsaszín szemüveg sorozatban friss szemmel, külső, általában férfi irodalmárt is bevonva nézik meg, milyen hely jutott és milyen járna az előző női alkotónemzedékeknek az irodalmi kánonban.

Először a tananyagban kivételként szereplő Nemes Nagy Ágnest olvasták újra. És kettősséget találtak nála. A kötetbe szerkesztett versekben szemérmes, visszafogott, növényi metaforákat használ a testiségről szólva, fióknak szánt költeményei azonban szubjektívebbek, női érzékenységgel nyúlnak akár a meddőség témájához is. A kánon tagjának számító Kaffka Margit műveit lanyhuló érdeklődéssel követték, és Szabó Magda munkásságát is átértékelték; az Abigél helyett Az őz című regényét ajánlanák iskolai olvasmánynak. A sikeres és olvasott Janikovszky Éva életművét egyenetlennek találták, még egy kifejezetten rendszerhű, 1962-es ifjúsági regényére, az Aranyesőre is rábukkantak.

Megpróbált gúzsba kötve táncolni Palotai Boris: az államszocializmusban írta műveit, amelyben meghatározott helye volt a nőnek – „vonalas” beszédmodort vártak el tőle –, ő mégis feministaként a női tapasztalatot építette bele verseibe, regényeibe. Írásai alapján rehabilitálták a „leszbikus kommunistának” bélyegzett Galgóczi Erzsébetet, és nagy felfedezésüknek mondja Kiss Noémi a közönség előtt szinte ismeretlen Lesznai Annát, Harmos Ilonát, valamint a csak gyerekkönyvei révén emlegetett Hervay Gizella egyéb vonatkozásban is erős életművét. A modernista Czóbel Minka csak századfordulós kötetekben fellelhető verseit újra kiadnák. A pornográfnak kikiáltott regényei miatt a konzervatív és a baloldali kritika által egyaránt elmarasztalt Erdős Renée korai versei Ady-előfutárnak számítanak. Őt a Bródy Sándorral folytatott, szerencsétlenül végződött szerelmi história miatt szorították ki magasabb irodalmi körökből a kortárs férfi szerzők.

Eddig ennyi a Szépírók Társasága, valamint a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete által támogatott tucatnyi Rózsaszín szemüveg rendezvény summája. A részletes elemzéseket, érveléseket várhatóan kötetbe szerkesztik, és nem fogytak ki a vizsgálandó női életművekből. Nem foglalkoztak még például a termékeny Kosáryné Réz Lolával, Török Sophie-val és a kánonba frissen beemelt Tormay Cécile-lel sem.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA