Németh Ványi Klári interjúja
http://cotcot.hu/cikk/2013/08/12/er-sirni-a-konyveken
Ér sírni a könyveken
| címkék: ikeranya kiss noémi |
Az anyaság nem mindig üdvözült, felhőtlen állapot. Az író, nő - és irodalomtörténész szerző legújabb könyve küzdelemről, pokoljárásról, esendőségről, meddőségről, lombikprogramról, koraszülésről szól. Olyan világba vonja az olvasót, ahová a legtöbbeknek nincs bejárása. Olyanba, amit sokan el szeretnének kerülni, de nem mindig lehet. Kiss Noémi Ikeranyája a mókás cím ellenére egyáltalán nem vízparti, lazulós olvasmány, bohém kismama blog, az ilyeneket már sokan megírták.
Nem gőgicsélés, gügyögés, inkább valami olyasmi, mint amikor a villamos ablakából látod a sárga, koraszülött mentőt, inkubátorral az oldalán vesztegelni a legnagyobb dugóban, lavírozni a kocsisorban. Hallod a vijjogó szirénát, ezt a torz sírást és azt motyogod magadban „Ugye, odaérnek?! Ugye, túlélik?! Ugye, sikerül felnőniük!” (Egyébként meg ér sírni a könyveken!)
A fotót a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.
Szeretted A két Lottit? Az ikrekről nekem mindig ők ugranak be először.
Szerettem. Az Abigélt is, a lányregény a nevelődésem rózsaszínesebb része. Komoly konfliktusok vannak bennük megírva, s az igazán komolyakat persze megspórolják. Házasság, szerelem, testiség, barátság – mondhatnám, érintenek témákat, szemérmesen persze, de ez a dolga a „patriarchális regényeknek”. Csak a férfiak maradnak ki, és a nők kirekesztése is csupa evidencia. Hát ezen nőttem fel, szerettem nagyon, visszanézem őket. Így legalább elkerültem a javát, a korai ébredést s a drámaibb konfliktusokat: az én korosztályom, ahogy anyám, nagyanyám korosztálya is, ügyesen, ám hosszú utat bejárva tudta csak meg, hogy az élet nem lányregény. Ma ez könnyebb valamivel, igazi boomja van a „másik lányregényeknek”. Gondolj csak Jaenette Winterson népszerű nevelődés-regényeire, melyek az angol alsó osztályt mutatják be, vagy Bódis Kriszta műveire, ahol intézeti lakó vagy kurva lesz a hős. Hogy két egészen kiváló írót említsek, akik közeli tapasztalatokkal rendelkeznek.
Kislányként te is bőszen űzted a papás-mamás, nagy babás játékokat?
Nem babáztam sosem. Focizni szerettem a fiúkkal. Úszó, majd végül vízilabdás lettem.
Korábban mit gondoltál a szülésről, anyaságról?
Nem fogott meg, csak tiszteltem távolról. Nem értettem hozzá, fogalmam sem volt, mi az. Mint ahogyan a szeplőtelen fogantatásra sem kaptam magyarázatot sosem. Mert hamis képem volt róla. Ez az igazság, ma semmi sem segít, hogy egy anya előre tájékozódjon. Szerelemgyerekek – hát nem tudom, van-e még olyan… Én meddőségi klinikán ültem több száz órát, ha összeadom. Ja, én magam szerelemgyerek vagyok, most jut eszembe
