A becstelen brigantik óta megint volt nagy filmélményem.
A fekete hattyú olyan, hogy borsózik a hát, utána meg a fej gondolkodik sokáig. Sötét és tiszta egyszerre, az alkotás fájdalmáról szól, ki kell bírni és megsérülni, akkor jó lesz. Nagy alkotás.
Natalie Portman a fekete-fehér hattyú
2011. február 19., szombat 09:33
Kétszer néztem meg A fekete hattyú című, öt Oscarra jelölt Darren Aronofsky-filmet. Elsőre csak a szörnyűségre, a nyomasztó hangulatra és egy csodálatos Natalie Portmanre emlékeztem. El kellett menni még egyszer, hogy újra megnézzem, de ugyanezekkel szembesülök. A nagy dolog: Aronofsky el tudott mondani valamit egy nőről és a művészetről.
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/2011/02/19/natalie_portman_a_fekete-feher_hattyu/
