felolvasás Bécsben február 26-án

2013.02.09. 08:09 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Krems, alkotóház

 

http://www.air-krems.at/artists/2013/noemi-kiss

 

26.Februar 2013, 19:00 Uhr
Salon Dependance Ost: Noémi Kiss / Ungarn

Noémi Kiss, geboren in Gödöllő, studierte Hungarologie, Komparatistik und Soziologie, veröffentlichte zahlreiche Essays, Erzählungen und Kritiken in deutscher und un¬garischer Sprache. Kiss ist seit 2000 Dozentin für Vergleichende Literaturwissenschaft an der Univer¬sität Miskolc. „Was geschah, während wir schliefen“ wirft die Frage nach Identität auf, zitiert ein Taumeln zwischen Extremen und extremer Erfahrung - Sinnsuche der Generation New Economy?

„Noémi Kiss schreibt von Exzessen und Verwundbarkeit, vom Leben und Tod und genauso kontrovers ist auch ihr Sprachstil. Direkt und obszön, dann ganz fein, fast theatralisch.“ aviva.de

Eintritt frei!
Um Anmeldung bis 25. Februar unter buch@buchkontor.at wird gebeten

bezzegel megint ez az anya

2013.02.09. 08:06 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

 

www.bezzeganya.hu

 

 

http://bezzeganya.postr.hu/anya-kiszall-a-csaladbol-egy-idore

 

Anya kiszáll a családból egy időre

Címkék: Ikeranya, ikrek, munka, anyaság

Ez az anya, akiről itt szó lesz, állandóan a gyerekeivel van. Mikor mos, kakaót főz, adóbevallást készít, takarít, bevásárol, tankol, motort szerel, biciklit, cipőt rendel, akkor is. Mert hiába mennek bölcsibe a hároméves ikrek, máris rohanok gyógyszerért, intézem az új személyit, az utazást, egy telelést, dolgozom, biztosítást kötök, adományozok, elhozom a ruhát a tisztítóból.

búcsú

Mire mindezzel végeztem, megyek értük, és indulunk a tornára, este tejbegríz, mese, háromszor ugyanaz boszorkánnyal, és fürdetés. Na, még egy mese, anya is elalszik. Kipurcant, a gyerekek még nyögnek. Aztán ugyanez az anya egyszer csak kiszáll. Azt mondja apának – ez nem mese – én most elmegyek két hétre külföldre dolgozni, ha készen vagyok a munkával, jöhettek utánam. Csá, majd hívlak. Anya boldog, indiánszökdelve megy ki a pályaudvarra. Dörzsöli a tenyerét. Egyedül leszel a gyerekekkel, csináld végig, apa, most megtudod, az anyák miért álmodnak rémeket. Apa körbenéz, méregeti magát, jó, mondja, benne vagyok.

Anya külföldön dolgozik és mégis pihen. Ez sokkal könnyebb, mint az ikrek pesztrája, gondolja, feleannyi erő sem kell hozzá. Reggel hatkor kell, tornázik, dolgozik, délben egy órát szabad, délután folytatja a munkát. Este skype-on beszél a gyerekekkel és apával, látja a képen, hogy minden a feje tetején, áll a mosatlan a fürdőben, a gyerekek körberajzolták a lakás falát, bepisiltek, nincs kiöntve  a bili, éhesek, szomjasak. De boldogok és is apa büszke, lekezelő. Na, csá, anya, most megyünk apával.

Anya pityereg, béna és szentimentális.

Anya munka után úszik, és elmegy a gőzbe, még kozmetikusra is van ideje, a munkatársakkal kocsmázik. Anya megint pityereg.

Anya gyerekek nélkül, mintha túl meztelen és hirtelen olyan kiszolgáltatott volna. Nem lóg a nyakán két kötél. Három napig minden jól megy, aztán telesír egy zsebkendőt, túl sok a szabadideje, fel-alá járkál este, nem álmos, nem huppan le, nincs kimerülve. De ez anya joga, ez az anyaemancipáció ideje. Na, mi van, a konyhában ugye milyen boldog voltál, mutter!

Kiss Noémi
Ikeranya

Hókifli

2013.01.13. 10:47 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Elindul a tárca, anya felkapja, szösszent.

Anyatárca a Népszabadságban

http://nol.hu/lap/tv/20130111-hokifli

 

Hókifli

ANYATÁRCA

Hogy lehet két kisgyerekkel ölben írni? Ki hallott már ilyet. Az Írónak magányos kuckója van nagykerekerdőben, tóparton áll a panorámás ház, elhagyott tanyán vályogviskó. Beviszi a kulcslukon a világot, földgömböt forgat a mutatóujján. (Eltörik az ujja, vagy lezuhan a gömb, most hagyjuk.) Minimum korcsolyázhat gondolkodás közben, de legalábbis hosszan szendereghet a cikke fölött, még alhat is írás előtt, senki nem zavar bele. Fotelben születik.

Kiss Noémi| Népszabadság| 2013. január 11. |nincs komment


KISS NOÉMI - Író, kritik...
KISS NOÉMI - Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

Vegyük úgy, hogy jól megél az ablakán túli balszerencséből. Elég pár kattintás, becsomagolja, kész a regény. Meleg kályha mellett körbeírja a méteres hó örömét, még csak nem is csuklik közben, a megfagyott bárány véres nyakát ki ne hagyja, latyakot varázsol, viharos szelet a fűtetlen városba. Imádja az árvizet, ő igazi katasztrófaturista. Körberepült madáretetőt állít a ködbe, reszkető őzet a fák tövébe. Ilyen gazdag, akkor is, ha panaszt tesz, hogy ő konkrétan szegény. Még hogy ő? Hisz mézeskalács házat vesz a gyerekeknek, krimit árul a kiadóknak. Tenyeréből esznek. Tökéletes életrajzot kerekít egy futballistának. Menő blogger. Kacsát úsztat jégtáblán januárban, vagy egyenesen azt állítja, hogy kinyírták a fehérorosz kormányt. Google-címszavakból építkezik, a háború és a forradalom az éterben semmiség, bármit lehet mondani hotelszobában karosszékből.

Nekem nincs az íráshoz üres bútorom, alkotóházam, egy percem, hogy hópelyhet figyeljek.

A boldogság kétszer tíz kiló, itt ülnek rajtam, kacag, majd hirtelen macskahangon nyüszít, hogy bepisilt a pelenkába. Mindenhová cipelem, élvezem és siratom. Kajálom a rosszul ejtett szavakat. Aluljárókba, tornatermekbe, játszótérre járunk, ez is a világ. Trolin és az állatkertben ugrálunk. Csimpánz és a makik között reggeliztünk már. Rokonokhoz viszem, aztán a közértbe. Rám ragad az anyaság,mint rágógumi a tűsarokra. Néha lepattan a járdán, megbicsaklik, kapkod, és fejetlenség van. Ezen aztán jót nevetünk, mindegy, hogy esik odakint az eső. Tenyeremből esznek. Bújnak, dicsérnek az arcukkal. Máskor meg ellöknek. Leugrálják a képernyőmet, kicserélik a címszavakat, és a világmegváltó gondolatot simán szétlabdázzák.

HIRDETÉS

Anya nincs egy tapodtat sem gyerek nélkül. Fotelben sem ücsörög, nem meri megkockáztatni. Mert gyerek akkor is van, ha lefeküdt, és alszik, átment a szomszédba, vagy elvitték a nagyszülők. Vagy ha anya feküdt le, és álmában csörgőzik, gügyög, pelenkázzák. Darabokra hullik az este, akkor is egészben ébred a reggel. Örülj, szép év következik, egyre könnyebb lesz, mondja az újesztendő. Erre anya ujjongva kitör, mesél egy dalocskát. Szemetet visz a földszintre, vásárol, autót vezet, tőzsdézik, apehba rohan, süteményt süt, finom lesz, vagy odaég. Ugyanúgy tereget és mosogat, mint tavaly. A gyerek a rongyban ott csavarodik a vállán. Anya már csak olyan, hogy az egyik percben dúdol, a másikban imát mond. Tréningben és miniszoknyában, hangulat váltja a ruhát. (Egyszer utánanéztem, melyik a kényelmesebb a háztartásban, a szakirodalom a csinos anyát ajánlotta, az emancipált szupernőt, a karriert, a háztartást és a különórákat igenis meg lehet oldani, fontos a korai fejlesztés, a jó iskola és a nyelvtanulás.)

Akkor hogyne lenne a gyerek, ha leül anya írni. Lóg rajta, de nincs idő sajnálkozni, elesettnek lenni pláne béna volna. Akkor is, ha két izzadt, nyálas száj piszkálja bőszen a füleimet, írni minden pózban lehet. Én is akarok számítógépezni! Én is, énis, énis. Visszhangzik a szoba. Anya író lehet a szobasarkában, a szétszórt játékok közepén akad egy ösvény legóvárosban, oda bekuporoghat. Szopja a hüvelykujját, sietni kell. Kapsz egy játékfotelt, tessék, anya, ide csücsülj le törökülésben. Mondd, hogy ne tüsszentsünk közben, lázasak és taknyosak se legyünk. Nehogy mellémenjen, kiömöljön, háromszor kelljen törölni. Írjál, a jól fűszerezett tökfőzelék megvár. A hókifli, cukrozott hinta, vattázott, csikorgó, földes utcák januárban, elleszünk addig, csak siess már.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

01. 18.

FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, lmés ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

01. 25.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Radócon (Radauti), az egykor volt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa.

02. 01.

LÁNGH JÚLIA

Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

Új Poszt a Bezzeganyán

2013.01.03. 10:59 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Karácsony után boldog karácsonyt!

Címkék: Ikeranya, ikrek, karácsony


http://bezzeganya.postr.hu/karacsony-utan-boldog-karacsonyt

Huhhh, vége! Kipurcantam az adventben. Kidőltem karácsonykor, és most jól vagyok, itt a megérdemelt pihenés, ködös, hosszú, télvizes napok egy faluban cserépkályhával, az isten háza mögött, koromsötétben. Nem giccs ez, valódi idill, csend, már a csengő sem szól. A gyerekek abbahagyták a sírást.

Pedig olyan szépeket csináltam (díszek, ilyenek, ahogy magazinnők szokták), úgy igyekeztem, törtem magam, jártam a boltokat: koszorúkat, kalácsot, lógódíszt, faágat, gyertyát, kosarat. Lámpasort. Mindenből kettőt, persze, ikreknek duplán. Nehogy valakinek több jusson, a másik kiabáljon, rinyáljon, vagy hiányt érezzen, egy centivel sem lehet kevesebb! Átmentünk az influenzán, szájfertőzésen, hörgőgyulladáson, nyirkos náthán, szorozva kettővel. Jött a Mikulás, kétszer. Megünnepeltük a gyerekek karácsonyi születésnapját, legalább hatszor, aztán jászolt építettünk, bölcsiben, itthon, falun, mamánál, nagyapánál, a betlehemet végignyafogták Visegrádon fülgyulladással. Kettő nyafogott, dupla hangzavarban. Szenteste játékdömping, rokonok játékdömping. Megint játékdömping, elvégre három teljes nap a Jézuska magyarázatával telt. Félbehagyott hal, rántott hús, disznótoros. Kidobott zserbó, bejglieső. Hókiflik.

Állok a konyhában.

Állok a konyhában, orrot szívok, a férjem fát vág, tartom a kosarat, szemetet hordok, havat lapátolok. (Ezt amúgy imádom.)

Anya, bepisiltem, folyik az orrom, anya.

Öltözöm és öltöztetetek, üres az ölem, fázom, tele van lázas gyerekfejekkel, labdázunk, izzadok, görcsölök. Na, most melyik gyógyszert tömjem?

Állok a konyhában, mosogatok, orrot szívok, rendet rakok, terítek.

Énekelünk egy mennyből az angyalt. Kétszer, háromszor, folyton elrontjuk. Én pocsékul énekelek. Ez nem tetszik nekik, anya ez ne legyen így, ez mi? Pedig hetekig magyaráztam.

Még, ajándékot akarok. De nem. A fiam csak bontani szeret, a lányom az alvóbabáját szorongatja inkább. Megpróbálok valamit kitalálni Jézuskáról, a csecsemő bejön, az tetszik neki, a baba a kunyhóban, szalmával és a három királyok kitűnő magyarázat. De miért nincs arcuk az angyaloknak? A mi falunkban nincs, ez jó így.

Tréningnadrág, hótaposóbakancs. Most minden szép, hó is van még, igaz olvad, de még csúszik rajta a szánkó. Kirándulunk a szigeten. Kattog, köves, akad, de a miénk ez az utazás. Varjak, kacsák, kóbor kutyák, fagyott, sáros föld, árvíz. Karácsonykor az ügyeleten voltunk, kijöttünk, és ikeranya azóta boldog. Az ügyelet volt a karácsony vége, ujjjjjé! Boldog karácsonyt, vége a karácsonynak! Jöttek kétszer a vendégek, de elmentek. Megettük a halászlét, a káposztát, a mandarinokat. Van egy szép karácsonyfánk, végre van időm egy pillantást vetni a szalmadíszre, bemelegedett a hideg házfal, és nincs internet, és nincs tévé.

Ezek a legszebb télvízi, esős napok. Horizont nincs, csak pára. Csöpög a fákról a latyak, csudajó. Évekkel ezelőtt kínomban végigolvastam a karácsonyi szünetet, vagy elmentünk hó nélkül a Tátrába síelni, és ott unatkoztunk. Most meg két gyerekünk van, bemelegedett szobánk és dunyhánk, ennél jobbat nem is kívánhattam. Minden nap maradékot eszünk, a gyerekek elfelejtettek köhögni, örülnek a játékoknak. Kibontják, játszanak vele. Nézegetik.

Délutáni alvás, kifolyik a nyál.

Végre kicsomagolom az ajándékaimat. Ja, jéééé, észre sem vettem, hogy megkaptam a legszebb ajándékot: három nap a férjemmel januárban, a gyerekek a nagyszülőknél.

Boldog karácsonyt, vége a karácsonynak!

Ikeranya

Szabó Magda

2012.12.11. 12:49 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Szabó Magda Für Elise és Az őz című regényeiről itt letölthető a Magyartanárok Egyesületének honlapjáról

http://magyartanarok.freeweb.hu/KISS_NOEMI_Szabo_Magda_Eload%C3%A1s-1.pdf

KISS NOÉMI előadása
SZABÓ MAGDA: A RÉGIMÓDI ASSZONY
Magyartanárok Egyesülete, 2012. november 17-én, Kossuth Klub

 

Előadásom címe  Szabó Magda  egyik utolsó művére utal. Annakidején kritikát írtam egyik
utolsó regényéről, a Für Eliséről (Cili én vagyok, Alföld 2003/11), Magda néni elég mérges
lett rám, sőt dühös,  és  elátkozott. Azért, mert régimódinak neveztem.  Pedig én nagyon
szeretem Szabó Magdát, elsősorban korai regényeit, mert radikális, erős hangú, bátor szerző.
Kései művei már sokkal kimértebbek, számítóbbak és mintha belekeveredett volna saját
önéletrajzi terének túlírásába, az életrajz Szabó Magda-féle fikcionalizása leginkább Az őz
című 1959-ben megjelent regényében sikerült bravúrosan.
Végül beláttam, Szabó Magdának igaza van, ő egyáltalán nem volt régimódi, amikor korai
regényeit papírra vetette.
Hogy feminista szempontból lehet-e őt olvasni, az számomra nem is kérdés. Szabó Magda a
magyar nő irodalom emblematikus képviselője lehetne, de a magyar irodalomban hiányoznak
az ilyen evidenciák, és a feminista szó a mai napig negatív konnotációkat hord, inkább
eltagadott, körbeírt, vagy került téma.  Szabó Magda nyilatkozatai  is  ez  ügyben kellően
ellentmondásosak,  számos interjúban  tagadja női íróságát, állítása szerint nincs köze a
feminizmushoz. Ugyanakkor női hősei kiszolgáltatottak, emancipálódó, szenvedő hősök. Női
hősei a munka, a karrierje, és a családi, intim szövedékek (érzelmek) hálója folytán az anya és
az apa freudi háromszögében állva tapasztalja meg a világot, mely tele van feszültséggel. A
hagyományos műveltség nem elég a világ elrendezéséhez, a történelem tele van zsákutcával, a
test pedig kiszolgáltatott. A tét – ahogy Az őz című regény tétje is – vajon hogyan beszélhető
el egy 20. századi önéletrajz?

Pethő Anita írása a Palotai Boris estről

2012.12.06. 14:18 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

PALOTAI BORIS a Rózsaszín szemüvegben Miért pont az a férfi? Beszélgetés Palotai Boris A férfi című regényéről - Nyitott Műhely 2012. november 23. Pethő Anita http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=5687&cat=3 Vajon érdemes-e egy olyan szerző életművéről beszélgetni, akit a beszélgetés résztvevői is "majdnem jó írónak" tartanak? Vannak-e, lehetnek-e más termékeny nézőpontok az esztétikain túl? Mennyit lehet egy női szerző életművén keresztül annak a korszaknak a normáiról és tabuiról megtudni, amelyben alkotott? A Rózsaszín szemüveg legújabb estjének témája Palotai Boris A férfi című regénye volt. Miért pont az a férfi?

A Rózsaszín szemüveg estek korábbi népszerűségéhez képest meglepően szűk, családias körben zajlott 2012. november 23-án pénteken este a Nyitott Műhelyben Palotai Boris A férfi című regényéről a beszélgetés, melynek résztvevői Gács Anna, Mekis D. János, valamint a két szervező Kiss Noémi és Menyhért Anna voltak. Az esten ezenkívül jelen volt felkért hozzászólóként Balogh Eszter egyetemi hallgató, aki tulajdonképpen ennek a beszélgetésnek az ötletadója volt. Rózsaszín szemüveg (Kiss Noémi, Gács Anna,Mekis D János, Menyhért Anna Palotai Boris, aki három korszakban is az aktuális kánon részese volt, hisz alkotott a két világháború között, a Rákosi-rendszerben, majd a Kádár-korszakban is, tulajdonképpen majdnem jó író. Legalább is Mekis D. János szavai szerint. Ismétli magát, néha ugyanazokat a nem is jó mondatokat elsüti több helyen is, a karakterei ki-bejárkálnak a műveiben, s ahogy többször is szó volt róla az este során, valahogy a jól induló regényt is képes elszúrni. Kiss Noémi szerint tehetséges íróról van szó, aki valamit nagyon ki akar mondani, csak mégsem sikerül kihoznia magából, illetve elhamarkodottak, nem eléggé érleltek a szövegei. Itt-ott kibújik a jó forgatókönyvíró az erős párbeszédekkel, Gács Anna szerint ezek túlságosan is erős párbeszédek. Azonban azon túl, hogy esztétikai minőségében hagy kívánni valót maga után, A férfi mégiscsak érdekes és elemzésre méltó kötet több szempontból is. Például a holokauszt-irodalom felől közelítve, de abból az aspektusból is, hogy a regény milyen módon mutatja be a szocialista női szerepmodellt, illetve, hogy maga Palotai Boris mit kezd ebben a korszakban a nőíró szereppel. Ebből a szemszögből érdekes a szexualitás ábrázolása is a regényben. Menyhért Anna a legutóbbi est egyik fontos gondolatát folytatta, míg Janikovszky Éva regényei kapcsán a kilúgozott világról beszélt, ahol egyáltalán nincs jelen a testiség, addig ennek ellenkezőjét üdvözölte Palotai Boris írásaiban. Mindazonáltal sok kifogásolnivalóval találkoztak a beszélgetés résztvevői A férfi című regényben. Gács Anna bumfordi naivitásnak tartotta, ahogy a táborból visszatérő nő már rögtön a történet elején kimondja, hogy férje és gyerekei is odavesztek. Később erre Balogh Eszter úgy reflektált, hogy éppen ez benne a lényeg, hogy azt mondja el csak ez a nő, amit egy olyan ember is megért, aki nem élte át azt, amit ő igen. Rózsaszín szemüveg (Balogh Eszter, Kiss Noémi, Gács Anna) Gács Anna egyébként rendkívül melodramatikusnak tartotta a regényt, mivel mindig a legszélsőségesebb megoldásokkal él: a tábort túlélő nő egy volt csendőrbe szeret bele. Valamint zavaró volt számára az a fajta antropológia is, ami szerint mindenki lecsupaszítható egy társadalmi-történelmi vázra (a túlélő, a reakciós, a csendőr, stb.), és emiatt némileg didaktikussá válik a regény, de keményvonalasnak mégsem nevezhető. Kiss Noémi a tárgyi viszonyok hiteltelenítő mivoltát emelte ki. Alighogy vége van Budapest ostormának és ezüsttálcán süteményt és teát szolgálnak fel? Kertész Imre Sorstalanságával összevetve Palotai Boris regényét Mekis D. János szerint itt másfajta emlékezettechnikáról van szó, de ennek is megvan a létjogosultsága. Sőt, az áttűnések múlt és jelen között kifejezetten figyelemreméltóak, főleg, ha belegondolunk, hogy ebben az időben ilyennel Mándy Iván foglalkozott. A jelenlévők közül leginkább Menyhért Anna vette védelmébe a könyvet. Beszélt egyrészt arról, hogy bár sok helyen túllép a korszak sztenderd írásain, természetes, hogy nem felforgató könyvről van szó, nem is lehetne arról. Az elmozdulás, ami észlelhető például Janikovszky regényeihez képest, azonban nem lényegtelen. Külföldiekkel beszélgetni nem negatívum, ahogyan nem feltétlenül azt akarja sugallni a könyv, hogy csak egyetlen tisztességes női szakma, hivatás van, az ápolónőké, valamint ebben a regényben a férfinak is meg kell tanulnia alkalmazkodnia a nőhöz, nem csak fordítva. Gács Anna is kitért erre mondanivalójában, szerinte is erősen jelen van a regényben a szocialista szerepminta, kezdve attól, hogy egy nőnek nem muszáj a magaskultúráért rajongania, egészen addig, hogy egy túlélőnek hogyan illik viselkednie, például szabad-e tánczenét hallgatnia. Fontos kérdés volt természetesen, hogy mennyire szól a táborokról, illetve, más hangsúllyal, hogy mennyire a táborokról szól a regény. Mekis szerint arról is, míg a többiek szerint nem, hiszen alapvetően itt egy fasiszta kontra antifasiszta kontextusba helyeződik a történet, nem lehet szó például arról, hogy a nő magáévá tegye azt a traumát, hogy őt zsidó mivolta miatt hurcolták el. Beleíródik a regénybe a szocialista munka éthosza is: majd ha dolgozik, rendbejön a főszereplő. Végeredményben tehát sokkal inkább szól arról a könyv, hogy a szocialista társadalom hogyan viszonyul a történtekhez, illetve hogy milyen tabuk vannak ezzel kapcsolatban ebben a korszakban és Palotai miként lavírozott ezek között. Nem kevéssé érdekes a regényben megjelenő szexualitás, egyáltalán a női test ábrázolása. Ez volt az a téma, ahol a legnagyobb egyetértés alakult ki arról, hogy érdemes a könyvvel foglalkozni. Hogy egy-egy motívum mit is jelent, arról persze már eltérőek voltak a vélemények. Miért ezt a férfit választja a főszereplő? Miért pont őrá vágyik, őhozzá vonzódik? Ugyanakkor kisebb vita alakult ki a felolvasott szövegrészlet körül, vajon az abban ábrázolt szexuális aktus erőszakjelenet-e vagy sem, éppen a főszereplő önmagát kívülről szemlélő aspektusa miatt. Ez az est is megmutatta tehát, hogy van létjogosultsága, érdekes és hasznos a szűkebb értelemben vett irodalmiságon túli aspektusok szerinti vizsgálódás is, s megint megerősítést nyert az, hogy a nők szempontjából történő elemzés során felmerülnek olyan témák is, amelyek biológiai nemétől függetlenül érdekelhetnek egy olvasót. Végezetül pedig egy jó hír azoknak, akik az eddigi Rózsaszín szemüveg estek anyagát szeretnék egyben látni: a szervezők szándékában áll az eddigi beszélgetéseket kötetben is megjelentetni. Szólj hozzá! Miért pont az a férfi?

Újra Rózsaszín szemüveg

2012.11.16. 22:00 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

November 23. péntek 18.00 RÓZSASZÍN SZEMÜVEG /kritikai beszélgetés a női írás hagyományáról/
- Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória (alapító) sorozata -


"A FÉRFI" - PALOTAI BORIS ÉLETMŰVE
- meghívott vendégeink: Gács Anna, irodalomtörténész, kritikus és Mekis D. János, irodalomtörténész, f
elkért hozzászóló: Balogh Eszter egyetemi hallgató -

Palotai Boris Nagyváradon született 1904. május 23-án, Bacsó Péter filmrendező édesanyja és Palotai Erzsi előadóművész, író, műfordító testvére. 1919-ben az erdélyi változások miatt áttelepült Kassára, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. Tehetségére Fábry Zoltán figyelt fel. Kassán jelent meg 1926-ban első verseskötete Tavaszi áradás címmel és itt volt a főszerkesztője 1932-ben az Én Lapom c. ifjúsági folyóiratnak. Később a csehszlovákiai magyar lapok (Reggel, a Nap és a Magyar Újság) munkatársa volt 1939-ig és a következő évtől már Magyarországon élt haláláig. 1933-ban jelent meg Az úszóbajnoknő c. kisregénye, majd a Péter, egy szegény kisdiák (1934) regényével megnyerte az Athenaeum Kiadó regénypályázatának díját. Instruktor kisasszony c. elbeszélésével 1936-ban a Nyugat novellapályázatán díjat nyer. A háború után már fővárosi lapoknál dolgozik, 1946-ban az Asszonyok c. lap szerkesztője, majd 1947-1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője. Rendszeres riportutakat tett Sztálinvárosban, egy időre a munkások közé költözött, hogy hiteles tapasztalatokat szerezhessen a megfeszített iramú építőmunkáról. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta. (Kakasszó (1951), Sztálinvárosi gyerekek (1953), Varázsige (1955), Hetedik év (1978). A korszak egyik nagy sikerűfilmjének ő volt a forgatókönyvírója (Én és a kisöcsém). 1950-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott és többször jutalmazták a Munka Érdemrend arany fokozatával. Felfigyelt rá Fejős Pál filmrendező és műveiből hat filmet forgattak, ezek közül az Én és a nagyapám Sztálinvárosban játszódik. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Kivételes sikere volt Keserű mandula c. (1958) regényének, mely több kiadást megért. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát. A műveinek alapján készült Kiskrajcár, Ünnepi vacsora, Nappali sötétség c. filmek a locarnói filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerték el, a Nő a barakkban c. televíziós drámája a Monte-carlói filmfesztivál nagydíját kapta. 1983. szeptember 13-án hunyt el Budapesten. (Forrás: József Attila Könyvtár, Dunaújváros http://www.jakd.hu/index.php?p=palotaib)
vendégeink: Gács Anna és Mekis D. János
RSZ kronológia:
1. A „férfias” Nemes Nagy Ágnes, vendégünk volt: Térey János, költő
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2545&cat=3
2. Erdős Renée „sikolyai”, vendégünk volt: Bán Zoltán András, író, kritikus http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2978&cat=3
3. A „leszbikus, kommunista” Galgóczi Erzsébet, vendégünk volt: Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus
4. Szabó Magda, „a régimódi nagyasszony”, vendégünk volt: Háy János, író, költő, drámaíró
5. Polcz Alaine, „az írófeleség”, vendégünk volt: Kukorelly Endre, költő, író
6. Lesznai Anna – hímzés, szecesszió, emigráció, vendégünk volt: Györe Balázs, író
7. Harmos Ilona – írófeleség írófeleségekről, vendégünk volt: Borgos Anna, pszichológus, irodalomtörténész és Péterfy Gergely, író
8. Hervay Gizella: Költő vagy költőnő?, vendégünk volt Nagy Gabriella, költő, író, szerkesztő, és Balázs Imre József, költő, irodalomtörténész
9. Kafka Margit: Miért éppen Ő?, vendégünk volt Zeke Gyula író, kulturtöténész
10. Czóbel Minka: Pókhálóban, vendégeink voltak: Kiss Judit Ágnes költő és Vaderna Gábor irodalomtörténész -
11. Rakovszky Zsuzsa V/S: Miért más? (különkiadás), vendégeink voltak Borgros Anna és Szolláth Dávid, nő és irodalomtörténészek
12. Janikovszky Éva
További tervezett témák: Török Sophie, Tormay Cecile és mások életműve
Az est a MASZRE és a Szépírók Társasága támogatásával jött létre: www.maszre.hu
www.szepiroktarsasaga.hu

A belépés díjtalan.

Nőnek lenni és nem görcsölni

2012.10.16. 13:45 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Az első kritikák kritikátlanok, hurrá!

Na, persze jó tanácsadó ez a könyv, s hogy humora van, engem is meglep,

az eredetinek nem volt túl sok...

 

Erika Olvasóblogja

http://erika-sorolvaso.blogspot.hu/2012/10/ulrike-hartmann-anyanak-lenni-es-nem.html

Booklány

Vikiolvas

http://vikiolvas.blogspot.hu/2012/10/ulrike-hartmann-anyanak-lenni-es-nem.html

Anyának lenni és nem görcsölni

2012.10.10. 22:21 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Ulrike Hartmann: Anyának lenni és nem görcsölni



Biztosan jól működik az a világ, ahol az anyákat elidegenítik a saját magzatuktól és az anyaságtól? Ezt a nem könnyű kérdéskört boncolgatja ez a könyv, de korántsem egy szakember távolságtartásával. Ulrike Hartmann egy két gyermekes anya, aki a saját bőrén megtapasztalt, olykor abszurd élményeken keresztül próbálja meg feldolgozni az "anyabűntudat" egyes fázisait, a teherbeeséstől a gyerek iskolás koráig.

Hogy mi is az az anyabűntudat? Az az érzés, ami éjjel-nappal elkíséri a várandós nőket és a szüléstől sem múlik el. Honnan tudod, hogy elkaptad az anyabűntudatot? Ha arra gondolsz, hogy valamit biztosan nem csinálsz jól, ha rossz anyának érzed magad vagy felemészt a bizonytalanság, akkor bizony megkaptad.

Ez az az érzés, amire alapozva bármit el lehet hitetni és bármit meg is lehet vetetni egy anyával, legyen az fölösleges tanfolyam (angol szakkör hat hónapos korban?!) vagy a negyvenkettedik fölösleges tárgy. Ennek az érzésnek a feldolgozásában, de legalábbis a helyén kezelésében próbál segíteni egy koránt sem tökéletes anya a szintén földi halandó sorstársainak.

Ebben a teljesítményorientált világban két dolog biztos: ha anya vagy, akkor valamit nem csinálsz elég jól és mindenért te vagy a hibás. Legyen az egy lassú sor a közértben, egy nagyobb zaj a kávézóban vagy egy spontán kis kakaskodás a homokozóban. A te hibád, hiszen te vagy az anyja. Nem lehet könnyű ezt feldolgozni.

A legérdekesebb azonban az a rész, amiben azt boncolgatja, hogy ebben a modern világban, a szűrések és terhességi vizsgálatok korában talán átesünk a ló túlsó oldalára. Nincs már meg az ösztönös befelé fordulása a terhes nőknek, nincs nyugalom, ábrándozás vagy egyre kevéssé, azonban vannak vizsgálatok, ultrahang, 4D-s babamozi és rettegés a rendellenességektől, bajoktól. A problémák elkerülésére való törekvés és a tökéletesség kétségbeesett hajszolása már most, ebben a korai szakaszban is olyan erős, hogy az, aki kicsit is bizonytalan, folyamatos rettegésben töltheti azt a bizonyos 9 hónapot ahelyett, hogy ellazulna, átlényegülne anyává.
Amikor pedig megszületik a gyerek, akkor őt is elragadja az ár: nem érdem, ha egy kisgyerek játszik és felfedezi a világot, minden pillanatban "játszva kell tanulnia", mint egy kis zseninek. A szülők nem nevelgetik a kicsit, hanem "fejlesztik". Csak tudnám, hogy ebből a rengeteg túlfejlesztett einsteinpalántából hogyan lesz húsz év múlva teljesen középszerű, átlagos ember...

Egy kicsivel több ösztönt és érzést, a számítás és az értelem helyett, ha szabad kérnem! Bizonyos állapotokban nem baj, sőt, előny, ha az érzéseket engedjük előtérbe és bizony, a várandósság egy ilyen bizonyos állapot.
Sok bizonytalan kismama kísérője lesz ez a kötet, ebben biztos vagyok. Empátiája és humora sokakat átsegíthet a félelem első fázisain és megnyugtathatja a bizonytalan anyákat, hogy nincsenek egyedül. Ez pedig sokszor a legtöbb, amit ezek a nők kaphatnak.

Első mondat:
"Mikor terhes lettem, rögtön szakemberhez fordultam, és azonnal falni kezdtem a szakirodalmat."

Bulgária, Ruge

2012.09.02. 14:57 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Felolvasás Schein Gáborral

2012. október 5-én, Ruge, Bulgária - Közép-Európa Írófesztiválja

http://www.eliascanetti.org/186.0.html?&L=3

süti beállítások módosítása