Szabó Magda Für Elise és Az őz című regényeiről itt letölthető a Magyartanárok Egyesületének honlapjáról
http://magyartanarok.freeweb.hu/KISS_NOEMI_Szabo_Magda_Eload%C3%A1s-1.pdf
KISS NOÉMI előadása
SZABÓ MAGDA: A RÉGIMÓDI ASSZONY
Magyartanárok Egyesülete, 2012. november 17-én, Kossuth Klub
Előadásom címe Szabó Magda egyik utolsó művére utal. Annakidején kritikát írtam egyik
utolsó regényéről, a Für Eliséről (Cili én vagyok, Alföld 2003/11), Magda néni elég mérges
lett rám, sőt dühös, és elátkozott. Azért, mert régimódinak neveztem. Pedig én nagyon
szeretem Szabó Magdát, elsősorban korai regényeit, mert radikális, erős hangú, bátor szerző.
Kései művei már sokkal kimértebbek, számítóbbak és mintha belekeveredett volna saját
önéletrajzi terének túlírásába, az életrajz Szabó Magda-féle fikcionalizása leginkább Az őz
című 1959-ben megjelent regényében sikerült bravúrosan.
Végül beláttam, Szabó Magdának igaza van, ő egyáltalán nem volt régimódi, amikor korai
regényeit papírra vetette.
Hogy feminista szempontból lehet-e őt olvasni, az számomra nem is kérdés. Szabó Magda a
magyar nő irodalom emblematikus képviselője lehetne, de a magyar irodalomban hiányoznak
az ilyen evidenciák, és a feminista szó a mai napig negatív konnotációkat hord, inkább
eltagadott, körbeírt, vagy került téma. Szabó Magda nyilatkozatai is ez ügyben kellően
ellentmondásosak, számos interjúban tagadja női íróságát, állítása szerint nincs köze a
feminizmushoz. Ugyanakkor női hősei kiszolgáltatottak, emancipálódó, szenvedő hősök. Női
hősei a munka, a karrierje, és a családi, intim szövedékek (érzelmek) hálója folytán az anya és
az apa freudi háromszögében állva tapasztalja meg a világot, mely tele van feszültséggel. A
hagyományos műveltség nem elég a világ elrendezéséhez, a történelem tele van zsákutcával, a
test pedig kiszolgáltatott. A tét – ahogy Az őz című regény tétje is – vajon hogyan beszélhető
el egy 20. századi önéletrajz?
