Hamarosan a Magyar Narancsban
Magyar Tarzan
Szász János – Biczó Gábor: Csillagok vándora. Antropológiai portré a domokosi Szász Jánosról, Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet, Miskolc, 2008. 276 oldal + DVD
"Portrét tart a kezében az olvasó, egy szokatlanul felépített és különös módon fogalmazott könyvet. A máramarosi emberről szól, akinek öt neve van. Szász János: „Bolond” Balla János (falujában kapta a jelzőt), Magyar (a románok nevezik így, mert sírva vígad), Tarzan ( életmódja okán nyerte a nevet a vadászoktól), „om de fier”, azt jelenti ezermester (a fűrészüzemben akasztották rá, mert bármit meg tud javítani összehordott alkatrészekből).
Szülőfalujának, Domokosnak közösségétől János tehát öt nevet kapott, mégis kívülálló. Önszántából hagyta el a communitast, ahogy ő mondja, a „szabadságot” választotta a család és a kötelező gazdálkodás helyett, földet sem hagytak rá vagyontalan, periférián élő szülei, úgyhogy nem is lett volna mit megművelni. Szerelői munkája mellett könyveket olvas, megmássza a közeli Cibles vulkáni csúcsait, vadászik, gyűjtöget; János fákat, mókust, nyusztot, görényt és peléket „nevel” (hagy szabadon élni), tavasztól figyeli a császármadarat, télen pedig évek óta éhezik. Tarzan – szól az antropológus értelmezése - „szülei periferikus helyzetének újratermelője”, a falu „hűtlen asszimilánsa”, olyan autodidakta értelmiségi bolond, aki idegenekkel és románokkal barátkozik, ahelyett, hogy gazdálkodna, ráadásul nincs felesége. Ehhez jön, hogy Nagyszebenben járt iskolába, sok tekintetben tehát magára vette az ottani szász viselkedést. De az igazi unicum, hogy Szász János író."
