http://irodalmijelen.hu/node/12704

Laik Eszter tollából

in Rózsaszín szemüveg

Kire ütött ez az író?

Művei külföldön is tarolnak, ugyanakkor sokak szerint nem állnának meg a „lábukon” Réber László rajzai nélkül. Férje ÁVH-s volt, ő viszont rejtegette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból „kisöpört” munkatársát, Szabó Magdát. Ellentmondások és önmagáért beszélő siker, egy szó szerint kivételes életmű: Janikovszky Éva.

Kire ütött ez az író?

Kádár-kor és azon túlmutató siker: Janikovszky Éva

Három generáció nőtt már fel a művein, és sikere külföldön is töretlen. A „Rózsaszín szemüveg” című sorozat aktuális estjén abban mindenki egyetértett, hogy a „Janikovszky-jelenség”, vagyis a gyerek és felnőtt olvasót egyaránt telibe találó, nevetést fakasztó, egyedi nyelvezetű és filozófiájú írói világ a ’70-es évekre teljesedett ki, s ebben komoly része volt Réber László rajzainak is. Az első lányregények még nagyon erősen magukon hordozták az ’50-es évek kortüneteit (pedig még mindig felülmúlták sok kortárs szintén megrendelésre gyártott regényeit) – ezeket később szégyellte is az írónő, mint Rigó Béla, a magyar gyermekirodalom szerkesztőinek doyenje, Janikovszky egykori munkatársa elmondta.

Ehhez képest óriási váltás volt a „monológkönyveknek” nevezhető gyermekkötetek sora, melynek zsenialitása többek közt abban állt,– fogalmazta meg Kálmán C. György – hogy a sztereotípiákkal tudott ironizálni. A Kire ütött ez a gyerek és társaiban a sablonosság válik mulatságossá: az élethelyzeteké és a nyelvé egyaránt. Külön értékük e műveknek, hogy a Kádár-kort és kellékeit mintha kilúgozták volna belőlük, semmi sem utal a kötelező ideológiára. A Bertalan és Barnabás idillje, például, egy letűnt polgári világ nosztalgiája, amelynek az elemei az írónő számos más művében is megjelennek. Keresztesi József a szerepek kettősségének megragadásában látja az írói zsenialitást, például a Lemez két oldala beszélői esetében.

A sorozatszerkesztő házigazdák, Kiss Noémi és Menyhért Anna ennél a kilúgozottságnál sokkal hangsúlyosabbnak érezték a Janikovszky-művekben a didaxist, Menyhért Anna a korai művekben különösen a „szocialista nőkép” jelenlétét, de Keresztesi József emlékeztetett, hogy mennyire másra használja a gyerek a szöveget, mint a felnőtt. A korszak másik jelentős ifjúsági írója, Bálint Ágnes Mazsola-meséje már-már idegesítően bornírt egy felnőttnek, míg a gyerekek a mai napig „zabálják”. Janikovszky Éva messze meghaladta kortársait a gyerek főhőst beszéltető monológkönyvek szinte szókratészi filozófiájával, csillogó nyelvi szillogizmusaival. Ha utódokat keresünk, nyugodtan felsorolhatók Németh Gábor, Kukorelly, Nádas Péter gyerekmonológjai (amelyek szintén csak látszólag gyermekszövegek), a „tiszta” gyerekirodalomból pedig Kiss Ottó.