A www.prae.hu oldalon
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4629&cat=3
Velem mindig történik valami…
Utak a változás felé, második felvonás
Február elsején, a Nyitott Műhelyben egy újabb, az irodalmi kánonból kimaradt női szerző, Janikovszky Éva volt a Rózsaszín szemüveg kritikai beszélgetéssorozat témája. A "Ha én felnőtt volnék" - írónő, gyerekirodalom, Kádár-korszak című est vendégei ezúttal Kálmán C. György és Keresztesi József voltak.
Janikovszky Éváról általában annyit tudunk: gyerekkönyveket írt. (Ezt viszont mindenki tudja.) De ahogy az a beszélgetés során többször el is hangzott, az úgynevezett kánonban valahogy "nincs a helyén", ami egy író nő esetében talán annyira már nem is meglepő…
Az est moderátora Kiss Noémi, a Rózsaszín szemüveg-estek egyik házigazdája volt, aki sok-sok könyvtárazással, levéltározással pontos, precíz ismeretanyagokra tett szert, s ennek (is) köszönhetően a beszélgetés végig informatív és izgalmas maradt.
A beszélgetők, Menyhért Anna (az estek másik házigazdája), Kálmán C. György és Keresztesi József elsőkörös benyomása Janikovszky könyveiről annyiban megegyezett, hogy írásai nem annyira meseregényeknek, inkább "olvasóképes ifjúsági könyveknek" tekinthetők. Keresztesi József az általa monológkönyveknek keresztelt köteteket tartja kiemelkedőnek, vagyis azokat, amelyekben Réber László szerzőtársként működik, a szöveg és kép egymást értelmezik. Hozzáteszi, a lányregényekkel még hadilábon áll, akkortájt az indiánok azért vagányabbnak tűntek.
Menyhért Anna azon meglátásához kapcsolódva, miszerint a Szalmaszálban például a Kádár korszak erős lenyomatai olvashatóak (pl.: úttörőbe kéne menni, a KISZ-be nem lehet amcsi cuccokkal berobogni, vagy hogy a "jómunkásember" bizony itt az államtitkár sofőrje, vagy a kórházi ápolónő, míg a kencéket arcokra kenegető nő - kozmetikus - vélhetően csak unatkozik), Kiss Noémi Janikovszky didaktikus voltára tereli át a szót, kiemelve a lányregényeket (Aranyeső, Szalmaláng), ahol a fiatal lányokra a szocialista nőideál kényszeredik, ahol a közösség fontosabb, mint az egyén, s még a szerelem is feloldódik a politikában. Hozzáteszi, bár a regények világképén egyértelműen ott a szocializmus nyoma, idővel, a későbbi művekben ez a lenyomat mintha ironikussá válna. (Ezzel is hangsúlyozva a beszélgetés során többször szóba kerülő egyenetlenséget az életműben.)
Kiss Noémi
De mi a helyzet a didaxissal? Keresztesi József didaxis helyett inkább "antropológiai optimizmusról" beszélne, s úgy véli, igen erős pedagógiai gesztust tett az írónő, amikor például Szalmaláng kötetének harmadik kiadásához egy, a kamaszok happy endjét lebontó utószót írt, vagyis kifejtette, ki, kivel, miért szakított, ki, kiben, hogyan csalódott, kinek, milyen szerelmi bánata lett. Kálmán C. György azt mondja, ha igaz a meglátás(a), miszerint gyermeki és felnőtt világ egymás tükrében egyaránt hülyeségnek tűnik, akkor az ellentmond a didaxisnak. Hozzáteszi, Janikovszky könyvein való szórakozáshoz kell már valamiféle értelem vagy fejlettség, tehát amíg "nagyon gyerek egy gyerek", addig (vélhetően) nem kötik le ezek a szövegek. Úgy gondolja, az írónő a pártvilágot, a mozgalmakat mintha szándékosan elkerülni kívánná, s helyettük valamiféle polgári nosztalgiát idéz meg (például a nevekkel), ami viszont nem mindig sikerül. Sztereotípiák vannak, teszi hozzá, akár a kamaszkorról, akár a szocializmusról van szó, s azok pontosan azért viccesek, mert sztereotipikusak, tehát mintha a sztereotípiák kinevettetése felé hajlanának a könyvek. Menyhért Anna a szövegeket nem látja túl árnyaltnak, hiszen bár mint mondja, folyton kettősségeket találni bennük (nemcsak felnőtt-gyerek, hanem felületes-komoly is), mégis, mindig a szocialista a jó.
