http://bezzeganya.postr.hu/nyuszimotoron-hajtanak-ketfele-az-ikrek

ÚJ rész!!!

Még tavaly kaptuk, de csak négykézláb tudtak rá felmászni az ikrek, akkoriban nem tudtam, milyen szerencse, hogy egyelőre csak a bébitaxi jöhet szóba. Szobában, bútorok között, ide-oda, néha leestek, koppantak, vagy betört egy üveg, nekimentek a polcnak, beütötték a fejüket az asztal sarkába. Nevettek, élvezték, cincálták. Féléves koruk óta veszekednek, a bébitaxi volt az egyik első ok, mert persze csak egy motort örököltünk, először be sem akartam engedni a lakásba egy ilyen marhaságot. De a gyerekek élnek-halnak a motorokért. Járművel születtek, a lábukat csak félig használják. Most jöttem rá, motoros nemzedéket nevelek.

Látó folyóirat

http://www.lato.ro/article.php/%C3%81lmok/2280/

Zuglói Szülők Közössége

Hajrá anyukák!

http://hu-hu.facebook.com/pages/Zugl%C3%B3i-Sz%C3%BCl%C5%91k-K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ge/194171683962260

http://varanus.blog.hu/2012/03/01/te_hany_millioert_szerveznel_bekemenetet

Apró turhahab a zuglói moslékosdézsa tetején, hogy a Zuglói Szülők Közösségének kezd a cipője tele lenni ezzel az egésszel. Nyílt levélben fordultak - elolvasható Várnai László önkormányzati képviselő blogján - Zugló önkormányzati képviselőihez, mert itt akkora a szegénység, hogy Bencsik és a menetelők stafírungozására telik, de a bölcsődei személyi térítési díjat be kéne vezetni a frissen kivetett kommunális adó mellé. Akkor most hogy is van ez drága család szentségére fölesküdő, a családvédelem és a gyerek születésszám iránt a tudományosságig elkötelezett helyi és országos Fidesz? Hogy van ez kedves Szeretemzuglót Ferenc polgármester úr? A pártlapok megrendelése előbbre való, mint a bölcsődék finanszírozása?

Ha nektek lennék két dolgot tennék:

1: Megköszönném Bencsiknek az eddigieket, lemondanám az előfizetést, megveregetném a vállát azzal, hogy Bandikám, üdvözölnek a büdösszájú prolik például a Füredi lakótelepről, de egyesüljetek a saját zsebetekből,

2: Villámgyorsan eltakarítanám az eset mementójaként szétszórt plakátokat, és haladéktalanul nekilátnék rendbe tenni a bölcsődefinanszírozás körüli dolgokat.

Már, ha azt a látszatot akarnám kelteni, hogy tényleg hiszek egy hazában, aminek jövője nem a pártlapok előfizetésein, hanem a bölcsibe járó nemzedéken múlik.

A www.prae.hu oldalon

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4629&cat=3

Velem mindig történik valami…
Utak a változás felé, második felvonás
Hevesi Judit

Február elsején, a Nyitott Műhelyben egy újabb, az irodalmi kánonból kimaradt női szerző, Janikovszky Éva volt a Rózsaszín szemüveg kritikai beszélgetéssorozat témája. A "Ha én felnőtt volnék" - írónő, gyerekirodalom, Kádár-korszak című est vendégei ezúttal Kálmán C. György és Keresztesi József voltak.

Janikovszky Éváról általában annyit tudunk: gyerekkönyveket írt. (Ezt viszont mindenki tudja.) De ahogy az a beszélgetés során többször el is hangzott, az úgynevezett kánonban valahogy "nincs a helyén", ami egy író nő esetében talán annyira már nem is meglepő…

Az est moderátora Kiss Noémi, a Rózsaszín szemüveg-estek egyik házigazdája volt, aki sok-sok könyvtárazással, levéltározással pontos, precíz ismeretanyagokra tett szert, s ennek (is) köszönhetően a beszélgetés végig informatív és izgalmas maradt.

A beszélgetők, Menyhért Anna (az estek másik házigazdája), Kálmán C. György és Keresztesi József elsőkörös benyomása Janikovszky könyveiről annyiban megegyezett, hogy írásai nem annyira meseregényeknek, inkább "olvasóképes ifjúsági könyveknek" tekinthetők. Keresztesi József az általa monológkönyveknek keresztelt köteteket tartja kiemelkedőnek, vagyis azokat, amelyekben Réber László szerzőtársként működik, a szöveg és kép egymást értelmezik. Hozzáteszi, a lányregényekkel még hadilábon áll, akkortájt az indiánok azért vagányabbnak tűntek.

Menyhért Anna azon meglátásához kapcsolódva, miszerint a Szalmaszálban például a Kádár korszak erős lenyomatai olvashatóak (pl.: úttörőbe kéne menni, a KISZ-be nem lehet amcsi cuccokkal berobogni, vagy hogy a "jómunkásember" bizony itt az államtitkár sofőrje, vagy a kórházi ápolónő, míg a kencéket arcokra kenegető nő - kozmetikus - vélhetően csak unatkozik), Kiss Noémi Janikovszky didaktikus voltára tereli át a szót, kiemelve a lányregényeket (Aranyeső, Szalmaláng), ahol a fiatal lányokra a szocialista nőideál kényszeredik, ahol a közösség fontosabb, mint az egyén, s még a szerelem is feloldódik a politikában. Hozzáteszi, bár a  regények világképén egyértelműen ott a szocializmus nyoma, idővel, a későbbi művekben ez a lenyomat mintha ironikussá válna. (Ezzel is hangsúlyozva a beszélgetés során többször szóba kerülő egyenetlenséget az életműben.)

Kiss Noémi

De mi a helyzet a didaxissal? Keresztesi József didaxis helyett inkább "antropológiai optimizmusról" beszélne, s úgy véli, igen erős pedagógiai gesztust tett az írónő, amikor például Szalmaláng kötetének harmadik kiadásához egy, a kamaszok happy endjét lebontó utószót írt, vagyis kifejtette, ki, kivel, miért szakított, ki, kiben, hogyan csalódott, kinek, milyen szerelmi bánata lett. Kálmán C. György azt mondja, ha igaz a meglátás(a), miszerint gyermeki és felnőtt világ egymás tükrében egyaránt hülyeségnek tűnik, akkor az ellentmond a didaxisnak. Hozzáteszi, Janikovszky könyvein való szórakozáshoz kell már valamiféle értelem vagy fejlettség, tehát amíg "nagyon gyerek egy gyerek", addig (vélhetően) nem kötik le ezek a szövegek. Úgy gondolja, az írónő a pártvilágot, a mozgalmakat mintha szándékosan elkerülni kívánná, s helyettük valamiféle polgári nosztalgiát idéz meg (például a nevekkel), ami viszont nem mindig sikerül. Sztereotípiák vannak, teszi hozzá, akár a kamaszkorról, akár a szocializmusról van szó, s azok pontosan azért viccesek, mert sztereotipikusak, tehát mintha a sztereotípiák kinevettetése felé hajlanának a könyvek. Menyhért Anna a szövegeket nem látja túl árnyaltnak, hiszen bár mint mondja, folyton kettősségeket találni bennük (nemcsak felnőtt-gyerek, hanem felületes-komoly is), mégis, mindig a szocialista a jó.

HÍMNEM
Felolvasnak: CSAPLÁR VILMOS, HÁY JÁNOS, KUKORELLY ENDRE
Moderál: KISS NOÉMI
Fellép: ÁGENS TÁRSULAT

Natalia LL szerint a művészet, amit csak szerelemből lehet csinálni, a legfontosabb érték az életünkben. A művész 1975 óta számos, a nemzetközi feminista mozgalom által szervezett konferencián, szimpóziumon és kiállításon vett részt. A kiállításához kapcsolódó irodalmi párest is ezt a témát, a női vagy nőművészet tematikáját járja körül, férfi és női szemmel. A Hímnem est vendége a feminista férfi író, a pártoló empatikus és az alakváltoztató író. A Nőnem est ennek párdarabjaként a mai magyar nőirodalom legfőbb vállalkozásainak, az Irodalmi Centrifugának és a Szomjas Oázis-kötetsorozatnak nagyasszonyait látja vendégül.

Az est a Szépírók Társaságával együttműködésben jött létre.

Az esemény a Facebookon: http://www.facebook.com/events/236929296393301/
Az esemény a Literán: http://www.litera.hu/lathatas/himnem_ferfiak_nokrol
Hír a Literán: http://www.litera.hu/hirek/laza_optimizmustol_a_happy_endig

***

AZ EST PÁRDARABJA:
Március 9. 19 óra, Ernst Múzeum
Nőnem – nők nőkről
Felolvasnak: Bán Zsófia, Forgács Zsuzsa, Kiss Noémi
Moderál: Kukorelly Endre
Fellép: Víg Mihály
(http://www.facebook.com/events/188074157966527/)

A MŰVÉSZRŐL ÉS A KIÁLLÍTÁSRÓL:
http://www.nataliall.com/
http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&t=630

Helyszín: Ernst Múzeum - Budapest 1065, Nagymező u. 8.

„Ha én felnőtt volnék” − Írónő, gyerekirodalom, Kádár-korszak címmel hirdették meg a Rózsaszín Szemüveg szervezői legutóbbi estjüket. A nőírók életművét, női irodalmat középpontba helyező programsorozat keretében (Kiss Noémi szavaival élve) mindig a nagy durranást keresik. Janikovszky Éva esetében sikerült is megtalálniuk.

Azt hiszem, egyszerűbb, ha mindjárt az elején elmondom: nem vagyok Janikovszky Éva rajongója. És az ellenkezője sem. Ráadásul a gyerekirodalom iránti fokozódó érdeklődést is távolról figyelem csak. Amiért a téma mégis felkeltette az érdeklődésemet, az a program címében feltüntetett harmadik aspektus volt, vagyis a Kádár-korszak. Ennek megfelelően tudósításomban is elsősorban erre helyezem a hangsúlyt, hozzátéve, hogy újfent egy rendkívül tartalmas és sok szempontból hasznos beszélgetésnek voltunk részesei mind, akik összejöttünk a Nyitott Műhelyben. A vendéglátók szokás szerint Menyhért Anna és Kiss Noémi voltak, a meghívottak pedig ezen az estén Keresztesi József és Kálmán C. György.

Janikovszky Éva halála után majd egy évtizeddel még mindig rendkívül népszerű írónak számít, kötetei újabb és újabb kiadásokat érnek meg, valamint rendszeres a külföldi, idegen nyelvű megjelenése is. Nemzedékek nőttek fel könyvein, s amit talán nem sokan tudnak, megjelentek nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek szóló írásai is. Nem túlzás azt állítani, hogy egyike a huszadik század második felében alkotó legismertebb magyar szerzőknek. Sikerének titka az lehet, ahogyan ezt Kálmán C. György kifejtette, hogy sztereotípiákról ír, de viccesen, s hogy nyelvi paneleket helyez át más szövegkörnyezetbe, a felnőttektől a kisgyerekek által átvett, ám nem feltétlenül értett szófordulatokat használja a gyermeki beszédben, így kiforgatva, parodizálva azt. Ennek és a (Réber László által készített) kiváló illusztrációnak köszönhető külföldi sikere is, tulajdonképpen csak ezeket a paneleket kell megtalálni minden nyelvben, és máris működik a szöveg. Ez utóbbiról már az est végén a mikrofont magához ragadó Rigó Béla beszélt.

Janikovszky sikeressége, hatása több generációnyi olvasóra persze felvet néhány problémát is, az est egyik célja nyilvánvalóan az volt, hogy ezekre a dilemmákra felhívja a figyelmet. A legtöbbször minden bizonnyal a didaxis szó hangzott el a beszélgetés folyamán. Vajon mennyire didaktikusak Janikovszky Éva írásai? Mennyire tolmácsolják benne a Kádár-rendszer ideológiáját? Keresztesi József szerint mindez ki van lúgozva a szövegekből, és inkább az arra való törekvés érződik, hogy minél kevesebb legyen a korhoz kötöttség bennük. Bár ezt elsősorban a legsikeresebb, a monológoknak nevezett könyvekre érti, de az est során a többször is kritikus hangnemben emlegetett lányregényeket sem ítéli el. Szerinte nem több bennük a korhoz köthető elem, mint más időszakok más lányregényeiben, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ismernie kellene a műfaj ekkoriban született többi alkotását, hogy reális képet kaphasson minderről. Kálmán C. György pedig nosztalgiát vélt felfedezni a szövegekben a polgári világ iránt (gondoljunk csak a névadásra: Emil bácsi, Jolán néni), ami szerinte amúgy is a Kádár-rendszer egyik jellemző vonása volt.

Csodaceruza írt róla:

http://csodaceruza.hu/?p=6866

Wittmann Ildikó tollából

Janikovszky Éva rózsaszín szemüvegen keresztül

A Rózsaszín szemüveg esteken Kiss Noémi és Menyhért Anna a nőírók életpályáját, munkásságát vitatják meg beszélgetőtársaik segítségével. Legutóbb Janikovszky Éva műveiről beszélgettek, amely téma nagyon hálásnak bizonyult, hiszen – mint ahogy később is elhangzott az est folyamán – ismertsége, olvasottsága ellenére kevés szó esik a hetvenes-nyolcvanas évek gyermekirodalmának ikonikus szerzőjéről és könyveiről.

A beszélgetőtársak Kálmán C. György és Keresztesi József irodalomkritikusok voltak – Keresztesi emlékezetes augusztusi ÉS-beli cikke óta kezd a hazai gyermekirodalom-elmélet „accidental hero”-jává válni, ám ezt a szerepet hitelesen és sikeresen abszolválja.

Több szemszögből is sikerült megvitatni Janikovszky életművét: Menyhért Anna például saját magára és számos nőtársára ismert, illetve a női munkavégzés és az írói munka együttlétére is (mint a gender irodalom egyik örök toposzára). Egyáltalán – Janikovszky könyveiben (a monológ-könyvekben, két ifjúsági regényében, majd a későbbi, felnőtteknek szánt írásaiban is) a nők rendkívül sokat dolgoztak, mutatott rá Menyhért Anna a Kádár-korszak női sorsára.

Kiss Noémi provokatív gondolatébresztő mondatai segítségével olyan kérdéseket sikerült érinteni, mint a didakszis jelenléte a Janikovszky-életműben, az életmű egyenetlesége, ennek miértjei, és az egészen kényes részleteket is rekonstruáló életrajzi elemek.

Keresztesi József szerint a didakszis – ahogyan azt már az Élet és Irodalom-beli cikkében is kifejtette – a szövegek egy lehetséges használati módja. A gyermek a didakszist a szövegekben azonban másra használja, megfigyelése szerint. Egyébként pedig nem érez didakszist Janikovszky szövegeiben – inkább valamiféle antropológiai optimizmus hatja őket át, mondta. Azt emelte inkább ki, ahogyan például a monológ-könyvekben (így keresztelte el Janikovszky és Réber László által közösen alkotott, gyerekeknek szánt könyveit) a gyerek főhősön keresztül Janikovszky a világ abnormalitását próbálja a normalitásba átrántani. Szerinte még a lányregényeiben is inkább egy előző kor eszméjében létező „munka étosza” az, ami a didaktikusság érzetét keltheti. Minden konfliktust a normalitás felé billenti a műveket, fejtette ki Keresztesi, majd meg is idézett egy apró jelenetet az Aranyeső című könyvből, amikor a főszereplő Ágnes, ápolónő-jelölt, elképzeli, hogy azt mondaná a főorvosnak, hogy milyen szép szeme van –  ezzel mintegy elmossa a határokat egy ápolónő és a főorvos között. Ilyen apró jelzésekkel mutat Janikovszky arra, milyen lehet egy normálisan működő világ, és hasonló apró jelzések végigkísérik a könyveket. Szerinte a Szalmaláng című könyv sem feltétlenül sematikus – ugyanis a könyv harmadik kiadásakor Janikovszky hozzáírt egy utószót is a könyvhöz, azt a kérdést próbálva megválaszolni, hogy vajon mi is történhetett végül a nyári szerelmi kalandot bemutató regény hőseivel? Ebben az utószóban lehetségesnek tartja, hogy a két szereplő közötti szerelmi kapcsolat megszakad, és különböző kudarcokat, csalódásokat vetít előre – amely Keresztesi szerint nagyon erős pedagógiai gesztus az írónő részéről. Igaz ugyan, hogy a KISZ-nek nemigen lehetett volna kortárs irodalmi lányregényt írni, mégis utal arra is, hogy egy későbbi könyvében, a Hét bőr címűben a gyerekek a lakótelepükön rendeznek be egy közösségi házat, a KISZ nélkül.

Kálmán C. György ehhez kapcsolódva kifejtette, hogy a gyermek és a felnőttek világa a másik fél számára értelmezhetetlen. Janikovszky a könyveiben sztereotípiákkal ironizál, felnőttekről is és a gyerekekről is – remek példák szolgálnak erre a Kire ütött ez a gyerek? című könyvében. Szerinte a kor, a Kádár-korszak, amelyben ezek a könyvek íródtak, csak díszletként van jelen a könyvekben, kevés a korhoz kötöttség bennük. Inkább valami polgári világ felé forduló nosztalgiát lát meg, például a szereplő neveinek választásakor is.

http://irodalmijelen.hu/node/12704

Laik Eszter tollából

in Rózsaszín szemüveg

Kire ütött ez az író?

Művei külföldön is tarolnak, ugyanakkor sokak szerint nem állnának meg a „lábukon” Réber László rajzai nélkül. Férje ÁVH-s volt, ő viszont rejtegette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból „kisöpört” munkatársát, Szabó Magdát. Ellentmondások és önmagáért beszélő siker, egy szó szerint kivételes életmű: Janikovszky Éva.

Kire ütött ez az író?

Kádár-kor és azon túlmutató siker: Janikovszky Éva

Három generáció nőtt már fel a művein, és sikere külföldön is töretlen. A „Rózsaszín szemüveg” című sorozat aktuális estjén abban mindenki egyetértett, hogy a „Janikovszky-jelenség”, vagyis a gyerek és felnőtt olvasót egyaránt telibe találó, nevetést fakasztó, egyedi nyelvezetű és filozófiájú írói világ a ’70-es évekre teljesedett ki, s ebben komoly része volt Réber László rajzainak is. Az első lányregények még nagyon erősen magukon hordozták az ’50-es évek kortüneteit (pedig még mindig felülmúlták sok kortárs szintén megrendelésre gyártott regényeit) – ezeket később szégyellte is az írónő, mint Rigó Béla, a magyar gyermekirodalom szerkesztőinek doyenje, Janikovszky egykori munkatársa elmondta.

Ehhez képest óriási váltás volt a „monológkönyveknek” nevezhető gyermekkötetek sora, melynek zsenialitása többek közt abban állt,– fogalmazta meg Kálmán C. György – hogy a sztereotípiákkal tudott ironizálni. A Kire ütött ez a gyerek és társaiban a sablonosság válik mulatságossá: az élethelyzeteké és a nyelvé egyaránt. Külön értékük e műveknek, hogy a Kádár-kort és kellékeit mintha kilúgozták volna belőlük, semmi sem utal a kötelező ideológiára. A Bertalan és Barnabás idillje, például, egy letűnt polgári világ nosztalgiája, amelynek az elemei az írónő számos más művében is megjelennek. Keresztesi József a szerepek kettősségének megragadásában látja az írói zsenialitást, például a Lemez két oldala beszélői esetében.

A sorozatszerkesztő házigazdák, Kiss Noémi és Menyhért Anna ennél a kilúgozottságnál sokkal hangsúlyosabbnak érezték a Janikovszky-művekben a didaxist, Menyhért Anna a korai művekben különösen a „szocialista nőkép” jelenlétét, de Keresztesi József emlékeztetett, hogy mennyire másra használja a gyerek a szöveget, mint a felnőtt. A korszak másik jelentős ifjúsági írója, Bálint Ágnes Mazsola-meséje már-már idegesítően bornírt egy felnőttnek, míg a gyerekek a mai napig „zabálják”. Janikovszky Éva messze meghaladta kortársait a gyerek főhőst beszéltető monológkönyvek szinte szókratészi filozófiájával, csillogó nyelvi szillogizmusaival. Ha utódokat keresünk, nyugodtan felsorolhatók Németh Gábor, Kukorelly, Nádas Péter gyerekmonológjai (amelyek szintén csak látszólag gyermekszövegek), a „tiszta” gyerekirodalomból pedig Kiss Ottó.

http://annabutrym.pl/turmix/no%C3%A9mi-kiss-w-krytyce-politycznej/

Novellám egy lengyel radikális irodalmi lapban...

Noémi Kiss w Krytyce Politycznej

W najnowszej Krytyce Politycznej możecie przeczytać po raz pierwszy w polskim przekładzie jedno z opowiadań Noémi Kiss: B., B. i B. Zapiski ze wspólnego dziennika, pochodzące z tomu Trans (2006). Kiss nazywana jest wielką nadzieją węgierskiej prozy, a Trans, będący jej debiutanckim tomem, zebrał świetne recenzje krytyków i czytelników. Kluczową, oprócz narratorki opowiadania, postacią B., B. i B. jest A., Polka poznana w Niemczech, z którą łączy ją romans i wspólna długa podróż przez kilka europejskich krajów. Kiss z pewnością można zaliczyć do twórców kontrowersyjnych, mówi bowiem o odkrywaniu własnych pragnień, o trudnej miłości i odmiennej seksualności, która niechętnie przyjmowana jest przez otoczenie.

W Europie Środkowo-Wschodniej jest jedna litera, jedna głoska, którą zaczyna się nazwa trzech stolic, jakby z założenia formowała ją ta trzykrotność: jest nią B.

B. oznacza zatem trzy miasta, i to ta litera będzie łącznikiem pomiędzy mną i A. Te więzy emocjonalne, które zadzierzgałyśmy, przeplatałyśmy i rozciągałyśmy, łączyły się w tych właśnie miastach, służyły tylko nam, wiążąc nas ze sobą. Mowa A. i moja nigdy nie była taka sama, kiedy się związałyśmy, i może wydawać się to dziwne czy absurdalne, ale ostatecznie to niemiecki stał się naszym wspólnym językiem; niekiedy wstydzę się, że obca mowa okazała się językiem miłości. I w sumie dumna jestem, że udało mi się poskromić ją i to, co mówiła, ale przede wszystkim, że udało mi się oswoić język.

Wszystkie trzy miejsca, Berlin, Budapeszt i Belgrad (oczywiście mogłyby to być Bukareszt, Bratysława czy Bruksela), są tylko po to, żebym mogła o niej opowiedzieć. Chcę mówić tylko o niej. I ten przymus mówienia jest po to, żebym zapominała o niej i o tym, o czym nie umiem mówić. A. jest po to, że jeśli kiedyś znów będę podróżować, chociaż coraz rzadziej piszę to optymistyczne zdanie, to żebym jeździła tam, gdzie byłyśmy razem. B jest po to, żebym nie zapomniała o A.

http://annabutrym.pl/turmix/no%C3%A9mi-kiss-w-krytyce-politycznej/

Novellám egy lengyel radikális irodalmi lapban...

Noémi Kiss w Krytyce Politycznej

W najnowszej Krytyce Politycznej możecie przeczytać po raz pierwszy w polskim przekładzie jedno z opowiadań Noémi Kiss: B., B. i B. Zapiski ze wspólnego dziennika, pochodzące z tomu Trans (2006). Kiss nazywana jest wielką nadzieją węgierskiej prozy, a Trans, będący jej debiutanckim tomem, zebrał świetne recenzje krytyków i czytelników. Kluczową, oprócz narratorki opowiadania, postacią B., B. i B. jest A., Polka poznana w Niemczech, z którą łączy ją romans i wspólna długa podróż przez kilka europejskich krajów. Kiss z pewnością można zaliczyć do twórców kontrowersyjnych, mówi bowiem o odkrywaniu własnych pragnień, o trudnej miłości i odmiennej seksualności, która niechętnie przyjmowana jest przez otoczenie.

W Europie Środkowo-Wschodniej jest jedna litera, jedna głoska, którą zaczyna się nazwa trzech stolic, jakby z założenia formowała ją ta trzykrotność: jest nią B.

B. oznacza zatem trzy miasta, i to ta litera będzie łącznikiem pomiędzy mną i A. Te więzy emocjonalne, które zadzierzgałyśmy, przeplatałyśmy i rozciągałyśmy, łączyły się w tych właśnie miastach, służyły tylko nam, wiążąc nas ze sobą. Mowa A. i moja nigdy nie była taka sama, kiedy się związałyśmy, i może wydawać się to dziwne czy absurdalne, ale ostatecznie to niemiecki stał się naszym wspólnym językiem; niekiedy wstydzę się, że obca mowa okazała się językiem miłości. I w sumie dumna jestem, że udało mi się poskromić ją i to, co mówiła, ale przede wszystkim, że udało mi się oswoić język.

Wszystkie trzy miejsca, Berlin, Budapeszt i Belgrad (oczywiście mogłyby to być Bukareszt, Bratysława czy Bruksela), są tylko po to, żebym mogła o niej opowiedzieć. Chcę mówić tylko o niej. I ten przymus mówienia jest po to, żebym zapominała o niej i o tym, o czym nie umiem mówić. A. jest po to, że jeśli kiedyś znów będę podróżować, chociaż coraz rzadziej piszę to optymistyczne zdanie, to żebym jeździła tam, gdzie byłyśmy razem. B jest po to, żebym nie zapomniała o A.