Radics Viktória kritikája a magyar narancsban

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

http://m.magyarnarancs.hu/konyv/mindennapi-dramankat-85414

Mindennapi drámánkat - Kiss Noémi: Ikeranya

: Radics Viktória
publikálva 2013/26. (06. 27.)

Ez az írásmód pezsgetőn érzéki, ebben a könyvében a szó testi értelmében erotikus - nem sokat lehet szublimálni, mikor ikerbabákat táplál, cipel, nekik, a kis szenteknek fej az asszony, és kétóránként asszonyállattá változik át. A száj, a mell, a gyomor, az ülep, az angyaltalpacskák, melyek még nem fogtak talajt - mind relief-szerűen kidomborodnak ebben a csöppet sem zavartalanul triáluniós, hanem nagyon is drámai, zaklatott világban. Megelevenednek a testnedvek (lásd a Tej című kisprózát), és ebből humor is meg sírás is fakad. (Sírás, nevetés, holnap lesz a temetés - a gyerekmondóka szerint is.) Az ikeranya a koraszülött picinyekkel, nem túlzás, élet-halál mezsgyéjén billeg. Egyébként minden friss anya ismeri ezeket az izgalmakat és érzelmeket, metafizikai bombákat, az érzelmek széles skáláját az iszonyatos félelemtől és dühtől a boldogságig - csak épp az erről való beszéd általában megmarad a gratuláló képeslapok szintjén. Mert az anyák nem merik elmondani, a babalátogatók nem bírnák meghallgatni, az írók pedig nem tudják megírni.

Kiss Noémi meg tudta írni. Nála az a lényeg, hogy minden mondatban történik, történjék valami, néha erőltetetten, máskor azonban az élmény és a nyelv erejénél fogva. Kiss Noéminek izmos, expresszionista, szeszélyes stílusa van, nála a nyelv szinte rugdalózik. Ez a stiláris elevenség létesíti ezeket a minden emberfiát érintő témákat a magyar irodalomban - mert anyaságról és babaságról írni még nem írtak ilyen megrázón és játékos, könnyed őszinteséggel mifelénk. Igen, tabudöntögetőn - a női irodalomhoz hozzátartozik ez az (oly sokáig bedunsztolt) indulat, Kiss Noémi pedig merész írónő. Aki az életre szóló traumákat - hiszen ha nemzeni nem is, de szülni és születni traumatikus - sem kerüli meg, miközben szabad humorával, derűjével megáldva legtöbbnyire kikerüli a patetikus buktatókat.

Egy kritikusi problémám van a könyvvel: a spontaneitás, ami éltető ereje itt a stílusnak, nemritkán kirúg a hámból, s ez a fegyelmezettség, a kontrolláltság, a lírai logika kárára megy. Ilyenkor hetrefülesnek érződik az elbeszélő, hányavetinek vagy modorosnak az elbeszélés; konkrét nyelvi sutaságok, "nyelvbotlások" a nyomai ezeknek a féktelen ugrándozásoknak. Azonban ember legyen a talpán, aki mindig képes egyszerre spontán, ösztönös és többirányúan koncentrált, szenvedélyes és szigorú lenni. Magam 8:7 arányban mértem föl a nagyszerű/elég jó és a kicsit hibás novellák arányát. Legjobbnak pedig a legkegyetlenebb darabot találtam, a Dac címűt, mely az anya halálával játszik. "Hogy csinálták, anyám? Hogy jutottak át? Véreztek? Ordítottak? Nyögtek? Szorították a fogukat. Karmolták a függönyt? Halkan, csak úgy csináltak, mintha? Hányszor? Kinek, mért hazudtak?" Halál és születés összefordul, s ebből a néhány idézett sorból is látszódnak Kiss Noémi írásművészetének kritikus pontjai.

Az írónő gyakran borotvaélen táncol, pont ez teszi oly izgalmassá a prózáját. A Dacban bukkan fel a "biopapucs" szó, nem tudom, ez neologizmus-e vagy sem, de úgy vélem, Kiss Noémi biopapucsban járja a táncot, üdvösen nagy hangsúlyt helyez a biológiai, testi létezés mikroviharzásaira, amelyeket szemléltetni is képes, nem mással, a nyelv testével. Halálra táncoltatott lány? Ez egyszer a lány a megmondhatója, a női lét határhelyzeteiben. "Ki kéne tolnom a gyereket, de nem megy, elakadt, és ez nagyon fáj, nem is fáj, üt, ver, öl, túl van mindenen, hasít és csuklok tőle, folyik a takony az orromból, alul lassan szétrepedek. Ez a szerelem." Erre kiáltottam fel magamban, hogy: ez az!

Magvető, 2013, 103 oldal, 1990 Ft

szerző: Radics Viktória
publikálva: 2013/26. (06. 27.)

Cimkék:: Magvető; Kiss Noémi

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

interjú a cotcot.hu oldalon

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Németh Ványi Klári interjúja

http://cotcot.hu/cikk/2013/08/12/er-sirni-a-konyveken

Ér sírni a könyveken

címkék: ikeranya kiss noémi

99%

14

Az anyaság nem mindig üdvözült, felhőtlen állapot. Az író, nő - és irodalomtörténész szerző legújabb könyve küzdelemről, pokoljárásról, esendőségről, meddőségről, lombikprogramról, koraszülésről szól. Olyan világba vonja az olvasót, ahová a legtöbbeknek nincs bejárása. Olyanba, amit sokan el szeretnének kerülni, de nem mindig lehet. Kiss Noémi Ikeranyája a mókás cím ellenére egyáltalán nem vízparti, lazulós olvasmány, bohém kismama blog, az ilyeneket már sokan megírták.
Nem gőgicsélés, gügyögés, inkább valami olyasmi, mint amikor a villamos ablakából látod a sárga, koraszülött mentőt, inkubátorral az oldalán vesztegelni a legnagyobb dugóban, lavírozni a kocsisorban. Hallod a vijjogó szirénát, ezt a torz sírást és azt motyogod magadban „Ugye, odaérnek?! Ugye, túlélik?! Ugye, sikerül felnőniük!” (Egyébként meg ér sírni a könyveken!)

Hirdetés

A fotót a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.

Szeretted A két Lottit? Az ikrekről nekem mindig ők ugranak be először.

Szerettem. Az Abigélt is, a lányregény a nevelődésem rózsaszínesebb része. Komoly konfliktusok vannak bennük megírva, s az igazán komolyakat persze megspórolják. Házasság, szerelem, testiség, barátság – mondhatnám, érintenek témákat, szemérmesen persze, de ez a dolga a „patriarchális regényeknek”. Csak a férfiak maradnak ki, és a nők kirekesztése is csupa evidencia. Hát ezen nőttem fel, szerettem nagyon, visszanézem őket. Így legalább elkerültem a javát, a korai ébredést s a drámaibb konfliktusokat: az én korosztályom, ahogy anyám, nagyanyám korosztálya is, ügyesen, ám hosszú utat bejárva tudta csak meg, hogy az élet nem lányregény. Ma ez könnyebb valamivel, igazi boomja van a „másik lányregényeknek”. Gondolj csak Jaenette Winterson népszerű nevelődés-regényeire, melyek az angol alsó osztályt mutatják be, vagy Bódis Kriszta műveire, ahol intézeti lakó vagy kurva lesz a hős. Hogy két egészen kiváló írót említsek, akik közeli tapasztalatokkal rendelkeznek.

Kislányként te is bőszen űzted a papás-mamás, nagy babás játékokat?

Nem babáztam sosem. Focizni szerettem a fiúkkal. Úszó, majd végül vízilabdás lettem.

Korábban mit gondoltál a szülésről, anyaságról?

Nem fogott meg, csak tiszteltem távolról. Nem értettem hozzá, fogalmam sem volt, mi az. Mint ahogyan a szeplőtelen fogantatásra sem kaptam magyarázatot sosem. Mert hamis képem volt róla. Ez az igazság, ma semmi sem segít, hogy egy anya előre tájékozódjon. Szerelemgyerekek – hát nem tudom, van-e még olyan… Én meddőségi klinikán ültem több száz órát, ha összeadom. Ja, én magam szerelemgyerek vagyok, most jut eszembe

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

új írás a műút honlapján

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

http://www.muut.hu/?p=3027

Kiss Noémi: Sajátgyerek

2013. augusztus 08.

Nyár van, száraz szél fúj. Magokat és port, legyet, szúnyogot repít. Perzsel a nap, de már a délutáni fényben keresek valami régit. Össze-vissza csipkednek az emlékek. Döfnek, szúrnak. Piros foltokat hagy a lábamon a múlton való kéretlen mászkálás. Pedig az asztalra terített képek simák, semmi különös, átlagos, meleg gyerekkor. De ha jobban megnézem, elég erőszakolt, nem is meleg, már nem is gyerek. Aki nézi és aki visszanéz, egybeolvad. Ha forrón tűz a nap, úgy éget, mint a jég. Hideg és forró összeérnek. Ha nagyító lenne nálam, seperc alatt leégetném a csúnya pontokat a képekről.

Levonult az árvíz, csendes és nyugodt a sziget, mintha nem is lett volna pusztítás. Holott egy temető most a természet. Tetemek, amerre lépsz.

Lemegyek a Duna-partra. Enyhe bűz szivárog, maradék mocsok teríti be a járatlan utat. Majd a nap fertőtlenít. Kavarog tőle a gyomrom és a rengeteg csípős, pimasz szúnyog úgy köröz derékmagasságban, hogy már csak attól sem lehetnek jók az emlékek. Mikor épp meghatódnék magamtól, tűket szúrnak belém. És ez így van jól, ilyen a hazug szerelem. Csak úgy tapadnak a testre, ha érzik a meleget, hogy aztán továbbálljanak. Egyedül vagyok több napja, senkihez sem szólok, régóta csak így tudok írni. Még a tegnapi utcai veszekedésben sem vettem részt, elmenekültem.

Eltűnt a selyemfű, csak a szürke sár maradt a parton. A fákat végigmosta a sodrás, a leveleiket elszürkítette. Tárgyakkal van tele a part: szekrények, gumik, üvegek, egész háztartások kerültek hozzánk. Német, osztrák, szlovák, magyar felszerelések, konyhákból és szobákból érkeztek a sodrással, kertekből jöttek át. Találok egy sáros fát, ami túl nagyra nőtt, így túlélte az áradást. Régi, zöld csónakot, amit a szemünk láttára mentett meg tavasszal a gazdája, egy fiatal horgász. Vízre rakta a múlt héten és kikötötte a fához. Éledezik a part. A limány húzza a szemem, sodorja a nyárfa terméseit, mintha hó hullana rá, hömpölyög a víz.

Két hónapja, amikor elkezdett emelkedni a Duna a házunk előtt, lesétáltunk gumicsizmában a gyerekekkel, és a fiam azt kérdezte: miért folyik ránk? A focipályánkat aznap reggelre lepte el. Álltunk az árvíz szélén. Miközben meséltem, mint a vízfolyás, a bokánk csupa sár lett, hosszan, lassan szivárgott ki az öbléből. Centiről centire jött az árvíz, az ember nem is gondolná, milyen kényelmesen ereszkedik a partra. Egészen a Fekete-erdőben indult a mesém, a Duna forrásánál, Freiburg, Passau, Melk, Krems, Visegrád következett, aztán Budapest, Paks, Belgrád, a Duna-delta. Végigvettük a városokat, mint az iskolások. S közben ellepett minket a víz, ahogy elfogytak a száraz percek, vissza kellett mennünk a házba. De már csak az iskolaudvar felé tudtunk menekülni, ahol szintén szivárgott a gyepre.

A part menti kerítések és horgásztanyák fertőtlenítése zajlik a napokban. Fotelek, garnitúrák, szófák kerülnek ki a parta. Eltűntek a horgászok, mert minden lépés egy mély süllyedés a part menti iszapban. A gyerekek félnek, sikítanak tőle.

Most itt a délután, kiterítem a fényképeimet, a száraz fára akasztom fel őket. Gyerekkor, tanár nagymamám és tanár anyám — egy tanárregényt írok. Ehhez kellettek a képek.

Nem is értem, hogy kerültek ők az iskolába? Nekem az iskola sosem volt második otthonom. Hiszen az iskolában volt a hazugság. Ezt csak felnőtt fejjel, visszanézve értettem meg, miért volt olyan feszült az az avatás. Nagymamám keze alatt kaptam első nyakkendőmet.* A felnőtté válás lépcsője volt ez, vagyis annak hazudott nevelődés. Csak rossz magatartással és vallással nem avattak fel. Aztán otthon gyorsan le kellett vennem a kék kendőt, mert hát micsoda marhaság ez az egész. A képek nem hazudnak, a fotográfia itt és mostja pontosan mutatja ezt: csak nagyanyám felügyelete alatt szavalhattuk el a kisdobosok hat pontját. Fogta a vállam, ráncigált. Utálta az egészet. De engem belekényszerített. Hogy aztán otthon mindent visszavegyünk. Kivettek a szakkörből, mert inkább sportoló lettem, ott nem tanítanak kommunista dalt. Egyetlen úttörődalt nem tudok kívülről. Semmilyen közösséghez nem tartoztam. Egy gyereknek ez csak hiány, magány. A felügyelet, a nevetés, a rángatás — semmit sem vehettem igazán komolyan az iskolában, mert otthon kinevettük. Csak úsztam a kilométereket az edzésen egy kötélpályán. Mitől volt ez kevésbé kommunista? Tiszta röhej az egész. Ilyenkor, nyár közepén volt az országos bajnokság. Tűző napon rendezték, a szocialista jövő reménységei csapkodtak és fekvőtámaszoztak a lányok.

*1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

www.hgv.hu

2013.03.08. 13:47 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

HVG Hetilap

Női kódok

2013. március 6.

Mátraházi Zsuzsa

A női irodalom mai művelői eloszlatják a lila ködöt, leveszik a rózsaszín szemüveget, és testszínűre cserélik a kék harisnyát.

„Senki sem születik nőnek, csak azzá lesz” – jelenti ki az egzisztencialista Simone de Beauvoir A második nem című, a feministák bibliájaként emlegetett művében. A két nem közötti viselkedési különbség nem biológiai alapú, hanem a társadalom várja el és kódolja belénk szinte csecsemőkorunktól ezeket a magatartásnormákat. Jutalmazza az egyént, ha a biológiai neme szerint megkívánt férfias vagy nőies tulajdonságokat hordozza, illetve bünteti, ha a női és férfiszerepet felcseréli. A normáktól eltérő személyre a férfias nő vagy nőies férfi bélyegét süti a környezete, akár intellektuális körökben is.

A Petőfi Irodalmi Múzeum üdvözlőlapját adta körbe hallgatóságának a XX. századi írónők teljesítményét újraértelmező, Rózsaszín szemüveg című irodalomkritikai beszélgetéssorozat egyik kitalálója, Menyhért Anna a 2009-es nyitóeseményen. A képen magyar írók fotói láthatók: Ady Endre, Jókai Mór, Illyés Gyula, Babits Mihály, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, Petőfi Sándor, József Attila, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Márai Sándor, Pilinszky János, Móricz Zsigmond. „Nők nincsenek a panteonban, az irodalomtörténet emblémái, kitűzői, matricái között” – állapíthatta meg a feminista kritikával foglalkozó irodalmár. Jellemzően nem írták a kép alá, hogy magyar férfi írók. Bezzeg ha volna egy olyan lap, amelyen csak a „gyengébb” nem irodalmi képviselői sorakoznának, ott rikítana a felirat: magyar írónők! Azt szeretnék elérni a sorozattal a kezdeményezők – Menyhért Anna mellett Kiss Noémi és Radics Viktória –, valamint a nekik állandó helyet adó Nyitott Műhely, hogy ha ötven vagy száz év múlva készül egy fotómontázs a magyar irodalom nagyjairól, akkor készítőjük ne felejtse le róla a nőket.

A kortárs nőalkotók egy részét felháborítja, ha az „író” mögé odabiggyesztik a „nő” szócskát, szerintük ezzel degradálják teljesítményüket, így az irodalom képzeletbeli színházában csak a karzaton van hely számukra. Még őket, szakmabelieket is befolyásolja az előítélet, amely a női szerzőknek csak mesét, lányregényt, lila ködben úszó önéletrajzot, locsogó lektűrt tulajdonít, ha mégis továbblépnek ezen, akkor okoskodónak, kékharisnyának kiáltja ki őket.

Kiss Noémi vállalja, hogy női irodalmat ír. A világot a saját női, házastársi, ikeranyai problémái, tapasztalatai szemszögéből tükrözi vissza. Érzékeli, hogy az anyaságról szóló blogbejegyzései – amelyek nyomán a könyvhétre megjelenő kötetet készít – akkor kapják a legtöbb kommentárt, amikor tabutémákat feszegetnek. Ha a mesterséges megtermékenyítés személytelenségéről ír, ha be meri vallani, hogy a gyerekneveléstől idegösszeomlás szélére lehet kerülni, és képtelenség esténként üdén, frissen kozmetikázva várni haza ikrei apját.

A szókimondó női irodalom, amely félretolja a társadalomban élő sémákat, csak egy évtizede tűnt fel az itthoni palettákon. Egyik képviselője Karafiáth Orsolya, aki egy interjúban elmondta: mindenféle emberi sors foglalkoztatja, de írni csak nőkről tud, ráadásul csakis olyanokról, akikhez valami köze van. A férfitúlsúlyú gyűjteményes kötetekbe is beengedett „kivételnők” – Forgács Zsuzsa anyaszerkesztő, Gordon Agáta bábaszerkesztő, Bódis Kriszta testvérszerkesztő – Éjszakai állatkert címen létrehozták a női szexualitásról az első átfogó antológiát, amelyben harminchárom nő vágyról, szenvedélyről, intimitásról, szerelemről és erőszakról ír, ki romantikusan és álmodozón, ki merészen, kihívóan vagy fantáziadúsan. A folytatásban, a Szomjas oázisban a női testről szólnak a vallomások. A Dzsungel a szívben az anya-lány, A szív kutyája pedig az apa-lány viszony gyakori ellentmondásaival szembesít. Felolvasóesteken is mind többször hallhatók ezek az akadémikus irodalommal kicsit pimaszkodó, önnön határaikat feszegető novellák.

A tabumentes női irodalom lassacskán egyenrangúvá, sőt divatossá válik, de a szerzők további fogódzót, elődöket, hagyományt keresnek. A Rózsaszín szemüveg sorozatban friss szemmel, külső, általában férfi irodalmárt is bevonva nézik meg, milyen hely jutott és milyen járna az előző női alkotónemzedékeknek az irodalmi kánonban.

Először a tananyagban kivételként szereplő Nemes Nagy Ágnest olvasták újra. És kettősséget találtak nála. A kötetbe szerkesztett versekben szemérmes, visszafogott, növényi metaforákat használ a testiségről szólva, fióknak szánt költeményei azonban szubjektívebbek, női érzékenységgel nyúlnak akár a meddőség témájához is. A kánon tagjának számító Kaffka Margit műveit lanyhuló érdeklődéssel követték, és Szabó Magda munkásságát is átértékelték; az Abigél helyett Az őz című regényét ajánlanák iskolai olvasmánynak. A sikeres és olvasott Janikovszky Éva életművét egyenetlennek találták, még egy kifejezetten rendszerhű, 1962-es ifjúsági regényére, az Aranyesőre is rábukkantak.

Megpróbált gúzsba kötve táncolni Palotai Boris: az államszocializmusban írta műveit, amelyben meghatározott helye volt a nőnek – „vonalas” beszédmodort vártak el tőle –, ő mégis feministaként a női tapasztalatot építette bele verseibe, regényeibe. Írásai alapján rehabilitálták a „leszbikus kommunistának” bélyegzett Galgóczi Erzsébetet, és nagy felfedezésüknek mondja Kiss Noémi a közönség előtt szinte ismeretlen Lesznai Annát, Harmos Ilonát, valamint a csak gyerekkönyvei révén emlegetett Hervay Gizella egyéb vonatkozásban is erős életművét. A modernista Czóbel Minka csak századfordulós kötetekben fellelhető verseit újra kiadnák. A pornográfnak kikiáltott regényei miatt a konzervatív és a baloldali kritika által egyaránt elmarasztalt Erdős Renée korai versei Ady-előfutárnak számítanak. Őt a Bródy Sándorral folytatott, szerencsétlenül végződött szerelmi história miatt szorították ki magasabb irodalmi körökből a kortárs férfi szerzők.

Eddig ennyi a Szépírók Társasága, valamint a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete által támogatott tucatnyi Rózsaszín szemüveg rendezvény summája. A részletes elemzéseket, érveléseket várhatóan kötetbe szerkesztik, és nem fogytak ki a vizsgálandó női életművekből. Nem foglalkoztak még például a termékeny Kosáryné Réz Lolával, Török Sophie-val és a kánonba frissen beemelt Tormay Cécile-lel sem.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Anyatárca

2013.03.08. 13:43 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!
Meseország ANYATÁRCA Nekem könnyű, én bármikor kilépek ebből a világból. Az anyasors csupa izgalom és meglepetés, még szédülni is lehet közben, csak kapkodja az ember a fejét, mi mindenre képes. Téli szünet van, influenzajárvány síelés helyett; szürke, szmogos, szomorú város havas mézeskalács házak ellenében. KISS NOÉMI\| Népszabadság\| 2013. március 8. \|nincs komment
KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS
KISS NOÉMI Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a ta vasszal várható a Magvető Kiadónál. Éhes madarakkal a téren, törött vodkásüveget csipegetnek. Erdő és tisztás helyett. Nem múlik a tél, pedig eltáncoltuk. Anya vitaminokat szed, tavaszt fest, a gyerekek köptetőt, hátha alábbhagy a nyál. Piros az orrunk napok óta. A szoba közepén várjuk törökülésben a tavaszt, onnan szállunk majd fel. Először is veszünk egy nagy, fehér lapot. Vörös napot rajzolunk, zöld tüskebokrot, rügyet, hegyet, oxigént; veszünk egy másikat, felhőket, vírust, köhögést, lázat, zsúfolt várótermet, ideges családokat, igyekvő doktor nénit, egy villamost, amiről lemaradunk, egy ruhát, amit nem veszünk meg, gáz- és villanyszámlát, és egy nagy gyógyszeres dobozt, háromféle fájdalomcsillapítót, mellé mosolygós gyógyszerészt. Ott vagyunk mi is a képen, a peremén, paplan alatt vacogunk, de lejövünk róla a radírral. A fiam sokkal buzgóbb, amíg lemegyek a boltba, folytatja. Felrajzolja a baktériumot, a bárányt és a vidéki házunkat a hálószobába a falra, hogy apának is meglegyen. Mert este majd ő mossa le a szivaccsal, ha hazaér fáradtan a munkából, suvickolhat kedvére. De hogy szeret! Elérkezett az idő, most vagyunk azon a ponton, indulunk meseországba. Fogom a gyerekek kezét, felugrunk a plafonra, és a kéményen át távozunk. Elrepülünk Budapestről, mögöttünk koszfelhők, por és szél, Thököly úti építkezések, gödrök és árkok. Hónapok óta mozdulatlan daru, söröző munkások zsírpapírral. Belepi őket a hó. Mögöttünk rémhírek kavalkádja, egy árva szopós malac szédeleg a Városliget közepén, egy kiselefánt az állatkertben. Fentről jól látszik a sok rés, meseország lesz az új szemüvegünk, gyerünk, vegyük fel. HIRDETÉS Na de hová menjünk, kérdezem a gyerekeket immár repülés közben. Odafent a magasban, mikor már csak egy pálcika a Lánchíd és egy lefolyt könnycsepp a Duna vize. Ausztriába, kiabálják egyszerre, és kirángatjuk a barátaikat is Zugló házaiból, röpülnek a gyerekek, az anyák mind kéredzkednek. Ott nincs rossz napközis ebéd, nem füstölnek az autók körbe-körbe, megállnak, ha mész át a zebrán babakocsival, nem lopják el a hintát a játszótéren, nem kukáznak az óvodások, nem csupa kutyaszar az olvadt hó utáni járda, és az utcákat sem keresztelik minden hónapban másra. Igaz, cserébe ott nincs valóság a hetes buszon, alkoholos émely, alvó bácsi meztelen, csecsemő a kukában hetente egyszer, lökdösődés, birkózómeccs vagy az erős valaki (az országimázs), aki a fogával elhúz egy villamost. Ott, ugye, nem köpnek le, anyu. Na, gyerekek, így kell meseországot készíteni, szépen elhúzzuk a valóság vonalát a térképről. Elmegyünk külföldre. De jó, tapsikolnak. Meseország világos vonal, amit ígér, nagyjából tartja, semmi meglepetést nem tartogat amúgy, mondhatni, unalmas út, bejáratott, de ez a mese most a kedvenc mesénk, ugyanaz százszor, a jó és a rossz is jöhet, csak ne jöjjön alattomosan és váratlanul, ne ijesztgessen és fenyegessen, és főleg ne hazudjon, mert a gyerekek rajtakapják,mint a sánta rókát, ha alamuszi. Meseország amúgy pont akkora, mint Magyarország, éppúgy sánták, vakok és törpék laknak benne, anyák és gyerekek, állatok, birkák, tehenek, malacok, rettegő nyulak. Nem is értem, mért ide jöttünk. Anya, mesélj még meseországról. Rendben, de ahhoz haza kell mennünk szépen. Gyertek, fogjátok meg egymás kezét. Repülünk a hegyek felett, tiszta az ég, mintha üvegbura volna köröttünk. Koppan rajta a tél, csikorog a jeges szél. Haza kell térnünk, különben fabatkát sem ér a mese. Anyaország nélkül nincs meseország sem, majd meglátjátok, milyen jó lesz újra otthon ülni és kirajzolni a lehetetlent. I! Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon: 03. 14. FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, filmés ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa. 03. 22. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál. 03. 29. LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Megjelent a Szombat márciusi száma

2013.03.08. 13:34 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Kiss Noémi: Bukovina, a metaforavidék

Bukovina egykori központjának huszonhárom zsinagógájából ma mozik, áruházak, kínai butik és romos kőfalak maradtak. Tyúkólak, kutyafuttatók. Czernowitz,Cernãuþi, Czerniowce. Mondhatjuk ukránul, németül, románul, lengyelül, mert rutének, huculok, ukránok, románok, örmények, lipovánok, magyarok, németek, zsidók éltek itt, s közös nyelvük a német lett. Csernovic határozottabb létezéssel bírt, mint más bukovinai városok, mert a régió központja volt, ráadásul nyugat és kelet határán áll. Ha valaki írásokból, emlékekből ismeri, akkor még nagyobbnak tűnhet, mint amilyen valójában.

Határtalan Kelet: Csernovic, Odessza, Kamenyec-Podolszk – ahogy dédapáink láthatták

Kulturális zarándoklat térben és időben, népek, kultúrák és vallások között történelmi századokon át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Wang folyó versei szervezésében, a Szombat folyóirat kulturális bédekkerként szolgáló, itt ismertetett lapszámával. Utazás légkondicionált, komfortos autóbusszal, szállások 4 csillagos szállodákban. Irodalom, zene, építészet, emlékezet, gasztronómia, beszélgetések és kaland minden mennyiségben. Tervezett dátum: 2013. április 4-11. között.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2013.03.08. 13:33 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

HATÁRTALAN KELET

Kiss Noémi: Bukovina, a metaforavidék

Bukovina egykori központjának huszonhárom zsinagógájából ma mozik, áruházak, kínai butik és romos kőfalak maradtak. Tyúkólak, kutyafuttatók. Czernowitz,Cernãuþi, Czerniowce. Mondhatjuk ukránul, németül, románul, lengyelül, mert rutének, huculok, ukránok, románok, örmények, lipovánok, magyarok, németek, zsidók éltek itt, s közös nyelvük a német lett. Csernovic határozottabb létezéssel bírt, mint más bukovinai városok, mert a régió központja volt, ráadásul nyugat és kelet határán áll. Ha valaki írásokból, emlékekből ismeri, akkor még nagyobbnak tűnhet, mint amilyen valójában.

Határtalan Kelet: Csernovic, Odessza, Kamenyec-Podolszk – ahogy dédapáink láthatták

Kulturális zarándoklat térben és időben, népek, kultúrák és vallások között történelmi századokon át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Wang folyó versei szervezésében, a Szombat folyóirat kulturális bédekkerként szolgáló, itt ismertetett lapszámával. Utazás légkondicionált, komfortos autóbusszal, szállások 4 csillagos szállodákban. Irodalom, zene, építészet, emlékezet, gasztronómia, beszélgetések és kaland minden mennyiségben. Tervezett dátum: 2013. április 4-11. között.

További információk: www.mazsike.hu, www.facebook.com/mazsike1988

Deportálás Transznyisztriába – beszélgetés a csernovici születésű Erdélyi Lajosné, Annival

Egy Szulica nevű faluban laktunk. Apám egy fakitermelő cégnél dolgozott. A favágókkal járta az erdőt, sokszor napokig. A felszereléséhez egy pisztoly is hozzátartozott, mert a favágók ittak és gyakran agresszívek voltak. Mikor én születtem, anyám fölment Csernovicba, mert ott voltak a szülei, és az egész családja. Anyám egyébként Bécsben érettségizett, szeretett volna egyetemre járni, de férjhez adták, a hagyományos módon, egy sadhen segítségével. Én Csernovicban születtem, de egy idő múlva visszamentünk a faluba apámhoz. Amikor hétéves lettem, anyám a városba költözött, hogy én ott járhassak iskolába. Ott kezdtem a román elemi iskolát, de otthon németül beszéltünk. A városban volt egy kétemeletes házunk, elég jómódúak voltunk.

A halál nyelvének költője – Kiss Noémi írása Paul Celanról

Több monográfia említi, hogy Celant magyar parasztok segítették a román határon. Sőt lehetséges, hogy a költő egy egész hónapot Budapesten töltött december táján. (Szabolcsi Miklós személyes közlése alapján.) Felmerült az is, hogy más zsidó kivándorlókhoz csatlakozva sikerült kijutnia Bécsbe. Ebben az időben ismerkedett meg Ingeborg Bachmannal, a később ünnepelt osztrák költőnővel. Bachmann néhány forrás szerint egy bécsi nyilvántartó hivatalban dolgozott és Celan mint emigráns épp itt jelentkezett be. A 20. század német irodalmának egyik legérdekesebb poétikai és személyes kapcsolata veszi kezdetét találkozásukkal. Verseik, gondolataik szoros rokonságot mutatnak, idézik és követik egymást.

Odessza szelleme – Sajó Tamás

Voroncov-világítótorony karcsú, fehér sziluettje – vékony gyertya, hajnalban kialvó, amilyennek Vera Imber látta ablakából – volt az, amit Hayim Nahman Bialik utoljára látott Odesszából. A Ruszlan gőzös, amely 1919-ben már elvitte Jaffába a zsidó értelmiség krémjét, most, két év után Gorkij közbenjárására még egyszer, utoljára kifuthatott Palesztina felé, fedélzetén az odesszai zsidó irodalmi élet utóvédjével, írókkal, lapszerkesztőkkel, tankönyvszerzőkkel, könyvkiadókkal. Bialik ládáiban is ott hevertek a nemrég alapított Dir könyvkiadó kéziratai, amely már csak odaát válik Dvir néven Palesztina vezető könyvkiadójává, alapítója pedig Izrael nemzeti költőjévé.

Polgár Lea: Félelmeink importja

A Halál Angyala akkor jött el hozzánk először, amikor megszületett a lányom, másodszor pedig amikor Apa el-költözött. Marcit ezután minden éjszaka meglátogatta a Halál Angyala. A hosszú virrasztások alatt kihámoztam a fiam elmondásából, hogy a nagyszüleitől hallotta az egyiptomi szabadulás történetét, és azóta sem tudja túltenni magát az egyiptomiakat ért legszörnyűbb csapáson, az elsőszülöttek halálán.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Megjelent a Szombat márciusi száma

2013.03.08. 13:31 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

HATÁRTALAN KELET

Kiss Noémi: Bukovina, a metaforavidék

Bukovina egykori központjának huszonhárom zsinagógájából ma mozik, áruházak, kínai butik és romos kőfalak maradtak. Tyúkólak, kutyafuttatók. Czernowitz,Cernãuþi, Czerniowce. Mondhatjuk ukránul, németül, románul, lengyelül, mert rutének, huculok, ukránok, románok, örmények, lipovánok, magyarok, németek, zsidók éltek itt, s közös nyelvük a német lett. Csernovic határozottabb létezéssel bírt, mint más bukovinai városok, mert a régió központja volt, ráadásul nyugat és kelet határán áll. Ha valaki írásokból, emlékekből ismeri, akkor még nagyobbnak tűnhet, mint amilyen valójában.

Határtalan Kelet: Csernovic, Odessza, Kamenyec-Podolszk – ahogy dédapáink láthatták

Kulturális zarándoklat térben és időben, népek, kultúrák és vallások között történelmi századokon át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Wang folyó versei szervezésében, a Szombat folyóirat kulturális bédekkerként szolgáló, itt ismertetett lapszámával. Utazás légkondicionált, komfortos autóbusszal, szállások 4 csillagos szállodákban. Irodalom, zene, építészet, emlékezet, gasztronómia, beszélgetések és kaland minden mennyiségben. Tervezett dátum: 2013. április 4-11. között.

További információk: www.mazsike.hu, www.facebook.com/mazsike1988

Deportálás Transznyisztriába – beszélgetés a csernovici születésű Erdélyi Lajosné, Annival

Egy Szulica nevű faluban laktunk. Apám egy fakitermelő cégnél dolgozott. A favágókkal járta az erdőt, sokszor napokig. A felszereléséhez egy pisztoly is hozzátartozott, mert a favágók ittak és gyakran agresszívek voltak. Mikor én születtem, anyám fölment Csernovicba, mert ott voltak a szülei, és az egész családja. Anyám egyébként Bécsben érettségizett, szeretett volna egyetemre járni, de férjhez adták, a hagyományos módon, egy sadhen segítségével. Én Csernovicban születtem, de egy idő múlva visszamentünk a faluba apámhoz. Amikor hétéves lettem, anyám a városba költözött, hogy én ott járhassak iskolába. Ott kezdtem a román elemi iskolát, de otthon németül beszéltünk. A városban volt egy kétemeletes házunk, elég jómódúak voltunk.

A halál nyelvének költője – Kiss Noémi írása Paul Celanról

Több monográfia említi, hogy Celant magyar parasztok segítették a román határon. Sőt lehetséges, hogy a költő egy egész hónapot Budapesten töltött december táján. (Szabolcsi Miklós személyes közlése alapján.) Felmerült az is, hogy más zsidó kivándorlókhoz csatlakozva sikerült kijutnia Bécsbe. Ebben az időben ismerkedett meg Ingeborg Bachmannal, a később ünnepelt osztrák költőnővel. Bachmann néhány forrás szerint egy bécsi nyilvántartó hivatalban dolgozott és Celan mint emigráns épp itt jelentkezett be. A 20. század német irodalmának egyik legérdekesebb poétikai és személyes kapcsolata veszi kezdetét találkozásukkal. Verseik, gondolataik szoros rokonságot mutatnak, idézik és követik egymást.

Odessza szelleme – Sajó Tamás

Voroncov-világítótorony karcsú, fehér sziluettje – vékony gyertya, hajnalban kialvó, amilyennek Vera Imber látta ablakából – volt az, amit Hayim Nahman Bialik utoljára látott Odesszából. A Ruszlan gőzös, amely 1919-ben már elvitte Jaffába a zsidó értelmiség krémjét, most, két év után Gorkij közbenjárására még egyszer, utoljára kifuthatott Palesztina felé, fedélzetén az odesszai zsidó irodalmi élet utóvédjével, írókkal, lapszerkesztőkkel, tankönyvszerzőkkel, könyvkiadókkal. Bialik ládáiban is ott hevertek a nemrég alapított Dir könyvkiadó kéziratai, amely már csak odaát válik Dvir néven Palesztina vezető könyvkiadójává, alapítója pedig Izrael nemzeti költőjévé.

Polgár Lea: Félelmeink importja

A Halál Angyala akkor jött el hozzánk először, amikor megszületett a lányom, másodszor pedig amikor Apa el-költözött. Marcit ezután minden éjszaka meglátogatta a Halál Angyala. A hosszú virrasztások alatt kihámoztam a fiam elmondásából, hogy a nagyszüleitől hallotta az egyiptomi szabadulás történetét, és azóta sem tudja túltenni magát az egyiptomiakat ért legszörnyűbb csapáson, az elsőszülöttek halálán.

HATÁRTALAN KELET

Kiss Noémi: Bukovina, a metaforavidék

Bukovina egykori központjának huszonhárom zsinagógájából ma mozik, áruházak, kínai butik és romos kőfalak maradtak. Tyúkólak, kutyafuttatók. Czernowitz,Cernãuþi, Czerniowce. Mondhatjuk ukránul, németül, románul, lengyelül, mert rutének, huculok, ukránok, románok, örmények, lipovánok, magyarok, németek, zsidók éltek itt, s közös nyelvük a német lett. Csernovic határozottabb létezéssel bírt, mint más bukovinai városok, mert a régió központja volt, ráadásul nyugat és kelet határán áll. Ha valaki írásokból, emlékekből ismeri, akkor még nagyobbnak tűnhet, mint amilyen valójában.

Határtalan Kelet: Csernovic, Odessza, Kamenyec-Podolszk – ahogy dédapáink láthatták

Kulturális zarándoklat térben és időben, népek, kultúrák és vallások között történelmi századokon át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Wang folyó versei szervezésében, a Szombat folyóirat kulturális bédekkerként szolgáló, itt ismertetett lapszámával. Utazás légkondicionált, komfortos autóbusszal, szállások 4 csillagos szállodákban. Irodalom, zene, építészet, emlékezet, gasztronómia, beszélgetések és kaland minden mennyiségben. Tervezett dátum: 2013. április 4-11. között.

További információk: www.mazsike.hu, www.facebook.com/mazsike1988

Deportálás Transznyisztriába – beszélgetés a csernovici születésű Erdélyi Lajosné, Annival

Egy Szulica nevű faluban laktunk. Apám egy fakitermelő cégnél dolgozott. A favágókkal járta az erdőt, sokszor napokig. A felszereléséhez egy pisztoly is hozzátartozott, mert a favágók ittak és gyakran agresszívek voltak. Mikor én születtem, anyám fölment Csernovicba, mert ott voltak a szülei, és az egész családja. Anyám egyébként Bécsben érettségizett, szeretett volna egyetemre járni, de férjhez adták, a hagyományos módon, egy sadhen segítségével. Én Csernovicban születtem, de egy idő múlva visszamentünk a faluba apámhoz. Amikor hétéves lettem, anyám a városba költözött, hogy én ott járhassak iskolába. Ott kezdtem a román elemi iskolát, de otthon németül beszéltünk. A városban volt egy kétemeletes házunk, elég jómódúak voltunk.

A halál nyelvének költője – Kiss Noémi írása Paul Celanról

Több monográfia említi, hogy Celant magyar parasztok segítették a román határon. Sőt lehetséges, hogy a költő egy egész hónapot Budapesten töltött december táján. (Szabolcsi Miklós személyes közlése alapján.) Felmerült az is, hogy más zsidó kivándorlókhoz csatlakozva sikerült kijutnia Bécsbe. Ebben az időben ismerkedett meg Ingeborg Bachmannal, a később ünnepelt osztrák költőnővel. Bachmann néhány forrás szerint egy bécsi nyilvántartó hivatalban dolgozott és Celan mint emigráns épp itt jelentkezett be. A 20. század német irodalmának egyik legérdekesebb poétikai és személyes kapcsolata veszi kezdetét találkozásukkal. Verseik, gondolataik szoros rokonságot mutatnak, idézik és követik egymást.

Odessza szelleme – Sajó Tamás

Voroncov-világítótorony karcsú, fehér sziluettje – vékony gyertya, hajnalban kialvó, amilyennek Vera Imber látta ablakából – volt az, amit Hayim Nahman Bialik utoljára látott Odesszából. A Ruszlan gőzös, amely 1919-ben már elvitte Jaffába a zsidó értelmiség krémjét, most, két év után Gorkij közbenjárására még egyszer, utoljára kifuthatott Palesztina felé, fedélzetén az odesszai zsidó irodalmi élet utóvédjével, írókkal, lapszerkesztőkkel, tankönyvszerzőkkel, könyvkiadókkal. Bialik ládáiban is ott hevertek a nemrég alapított Dir könyvkiadó kéziratai, amely már csak odaát válik Dvir néven Palesztina vezető könyvkiadójává, alapítója pedig Izrael nemzeti költőjévé.

Polgár Lea: Félelmeink importja

A Halál Angyala akkor jött el hozzánk először, amikor megszületett a lányom, másodszor pedig amikor Apa el-költözött. Marcit ezután minden éjszaka meglátogatta a Halál Angyala. A hosszú virrasztások alatt kihámoztam a fiam elmondásából, hogy a nagyszüleitől hallotta az egyiptomi szabadulás történetét, és azóta sem tudja túltenni magát az egyiptomiakat ért legszörnyűbb csapáson, az elsőszülöttek halálán.

Verena von der Heyden-Rynsch utószava Piotr Rawitz Az ég vére című regényéhez

Piotr Rawicz gyermekkorát anyjának egy sikertelen magzatelhajtási kísérlete árnyékolta be. Életét az érzés határozta meg és tette gyötrelmessé, hogy neki nem kellett volna megszületnie és még kevésbé életben maradnia… Minthogy rendkívül tehetséges gyerek volt, gyorsan megtanult több idegen nyelvet, tizenhét évesen a szanszkritnak fogott neki. Gondolkodására a keleti és az ótestamentumi bölcsesség szimbiózisa nyomta rá a bélyegét, és ez a gondolkodás a megélt szörnyűségek ellenére, az emberi lét abszurd és lehetetlen voltának kényszerű fölismerése ellenére mindig egy hívő ember gondolkodása volt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Gőbölyös Luca kiállítását ma megnéztük Adéllal - tetszett anya!

2013.03.01. 19:13 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Anyatárca

2013.02.09. 08:11 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!
Gyerekarcok ANYATÁRCA Lehuppanok a földre, megérkeztem. Itt vagyok otthon, gubbasztok a csendben. KISS NOÉMI\| Népszabadság\| 2013. február 8. \|nincs komment
KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS
KISS NOÉMI: Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a ta vasszal várható a Magvető Kiadónál. Kampánycsendre vágyom, mint beérett magyar anya. A maradék egy százalék erőmet zenével és boldogságban szeretném eltölteni, mosolygó, kíváncsi gyerekek között, azt sem bánom, ha alszanak, és békén hagynak, de imádok például mesét olvasni a párnán két gyerekfej közt. Csakhogy ömlik ránk a negatív kampány. Már a postaládánkba is beköltözött. Bejött a lakásba, és a szelektív papírszemetesünk is dugig van vele. Vasárnap este frissen mosott zoknikat párosítok, marad három páratlan, parlagon hevernek, visszadobom őket bosszúból a szennyesbe. A zoknira vagyok mérges, nem a világra. Pedig lehetne bábozni velük, foltozni, dobálózni, vizet önteni beléjük, úgy lóbálni, mintha hógolyók volnának. Ó, imádott zokni, himnuszt írunk hozzád! Mintha téglákat vennének le a vállamról. Lefekszenek a gyerekek, huh, későre jár. Odakint hideg, ropogós tél, aztán egyszer csak hallom, ahogy csöpögni kezd a hólé a párkányra, közeledik a tavasz. Vagy csak képzelem. Meleg front vonult át a város felett. Jöhet az éjszakai vasalás. Nem, nem akarom, kidobom a vasalódeszkát is az erkélyen, kigurítom a mosógépet, leöntöm a lépcsőn, összenyomom a tűzhelyet, ráugrok a kádra, az edényeket kirámolom a szekrényből, morzsát szórok beléjük, és a csőrös, pityergő madaraknak adom. Igenis pihenni fogok. Percek telnek el anyanyöszörgéssel és borogatással. Bebújok egy meleg bögre teába, és onnan figyelek. Jókedvvel szánok minden vasárnapi anyát, aki a poklok poklát járja, mert még éjfélkor is szöszöl ingyenes házimunkáján. HIRDETÉS Nézem a plafont rogyott fotelból. A tévében reklám, a reklámban beteg gyerekarcok, egy százalékért sírnak. Egyszer csak megcsörren a fejemben a vekker. Felpattanok. Adóbevallás! Ha már unatkoztam, pihenésképpen jöhet a kiszámolósdi. Mégsem. A számlarakosgatást áttolom a jövő hétre, inkább kezdjük az egy százalékkal. Adni izgi és nagy megkönnyebbülés. Február: sűrű a kampány. Dől a panaszáradat. Reggel kunyerálókra kelünk, mikor bekapcsolom a rádiót, és isszuk a kakaót. A pirítósnál újabb alapítványok jelentkeznek be. Még betegebbek, még szegényebbek, még több pénz kell nekik, hogy túléljenek. Műszerek, életmentés, halottak, sírkő kell nekik. Egyházak sírnak, bárányfelhőket rajzolnak, és steril idillt. Hajléktalanok, árva csecsemők következnek. Aztán bújtatott reklám az aranyos segítőkről, akik állatokat mentenek, szép kezük van, de ráncos arcuk, mosolyt erőltetnek, pórázon lóg kezükben egy nyúl. Ketrec, sovány, tépett kutyák, szőrtelen, meztelen valóság. Füvet, hegyet, erdőt kéne ültetni. Macskát, sánta lovat, őzeket, vaddisznót gyógyítani. A lény a képen koszos és éhes. Hatásvadász mondatok. Az állatoknál nagyot nyelek, a gyereket meg egyszerűen nem értem. Inkább elfordulok, de legszívesebben a szüleire kiabálnék. Odateszik a beteg baba arcát a metróba. Őt megkérdezte valaki? Vajon mennyi pénzt hoz a nyomorúság? Ebéd után is figyelek. Megyünk a buszhoz a délutáni ficánkatornára Tünde nénihez, a vonatállomáson óriásplakátról néz lila felhős szemével a leukémiás fiú, pár méterrel odébb egy kopasz kislányból csövek lógnak, infúzión él. Gyógyíthatatlan, rád vár. Szégyelljem magam! A gyerekház szórólapja, egy könnycsepp van ráfestve, anyuka hüppög, koraszülött ebihalcsecsemője akváriumban fekszik. Ezt aligha lehet kibírni. Én vagyok az az anya. Kimozogjuk magunkat. A torna segít levegőt venni. Piros a gyerekek arca, nevetnek, keresik a rókát az öltözőben, de elszaladt. Hazaérünk. Kiveszem a szórólapot a postaládából, két ujjal dobom a kukába. Tapsolok, és felfutunk a másodikra. Elhatározom, hogy ma este csak jó mese lesz. Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, erőszak- és szánalommanó: mind kipenderítjük őket a lakásból. A lelkiismeret-furdalást már az előszobában felakasztjuk egy kampóra. Huh. Böngésszünk reklám nélküli tesz-vesz várost. Nem leszek jó állampolgár, dologtalan anya akarok lenni. Fizetetlen háztartásbeli, adóbevallás nélküli. I! Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon: 02. 15. FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, filmés ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa. 02. 22. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál. 03. 01. LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Archívúm

Kategóriák

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Szeretted A két Lottit? Az ikrekről nekem mindig ők ugranak be először.

Kislányként te is bőszen űzted a papás-mamás, nagy babás játékokat?

Korábban mit gondoltál a szülésről, anyaságról?

2013.08.18. 15:48 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.03.08. 13:47 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Női kódok

A női irodalom mai művelői eloszlatják a lila ködöt, leveszik a rózsaszín szemüveget, és testszínűre cserélik a kék harisnyát.

2013.03.08. 13:43 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Meseország

ANYATÁRCA

KISS NOÉMI| Népszabadság| 2013. március 8. |nincs komment

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

2013.03.08. 13:34 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.03.08. 13:33 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.03.08. 13:31 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.03.01. 19:13 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

2013.02.09. 08:11 | pillangóutcácska | Szólj hozzá!

Gyerekarcok

ANYATÁRCA

Lehuppanok a földre, megérkeztem. Itt vagyok otthon, gubbasztok a csendben.

KISS NOÉMI| Népszabadság| 2013. február 8. |nincs komment

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

I!